Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Új Atlantisz 1945-1989

Ozsvald Árpád Laterna magica A kilencedik ajtót felnyitom előtted, csalódni fogsz, nincs mögötte senki, semmi, a megláncolt sárkány rég megszökött, és hiába vársz törpét, ördögöt, üres a szoba négy fala. Hét rabló hét évig kergetett, üldöztek borzalmas szellemek, de a bűvös lámpát megmentettem én, enyém a modern laterna magica, s most figyelj, mert kihuny a fény. I Tornyok hajolnak lábam elé, ölében ringat a felhő, őzek riadt szeme a tükröm, tántorgó részeg az erdő, fűrészhegedű sír fel, orgonasípok a tölgyek, a mindenség kórusa ordít, villámok egymásra leltek, lányok bokája izzik, sistergő vas felett járják, fehérben, mint a hattyúk, az újkor boszorkány táncát. II Röntgensugarak zöld fénye szűr meg, zörgő antennák váza a csontom, dugattyúk olajos karja lendül, szuperrakéta robban a Holdon. Mikroszkóp alatt sejtek születnek, baktériumok sótömbbe zárva, millió évek roppant ködéből várnak az újabb feltámadásra. 154