Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Új Atlantisz 1945-1989

Elnéztem hosszan, öröm s bú között. Az időt mértem, amely elszökött, De itt a madár, az a hajdani, Dalát fiam már kezdi hallani. (1964) Monoszlóy Dezső Ölelj meg, néger éj Ölelj magadhoz, est, ölelj meg, néger éj, a nappal albínó ölén nem gyúl ki szenvedély. A nappal meztelen, de rajtad dús brokát izgatva rejti el tested titokzatát. Hatalmad végtelen, kebledből tej helyett az álmok illatos nektárja rám csepeg. Karodnak szárnya nő, ujjad hegyén szirom, s öled kelyhében ringom én, mint méh a nárciszon. (1964) Tőzsér Árpád Megtérés A béke újra elhagyott, a szívem néha ki-kihagy, könnyem veri az ablakot, két hónom alatt megvirrad. 152