Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Üzenet Hiccingából1919-1938

—H—O—H 10 forint (a gyepre lépni tilos) de lehetne mannlicher is T7TT és bimbam; én vagyok a V ÍLAVjL. 5UL//\ és még merjen valaki bolondházakat alani apít alázatos szolgája kudlák lajos gépészmérnök és azért se higgyetek a visszereseknek (tanuljunk eszperantót) 13 éves koromban szifiliszt kapott a bátorságom s azóta monoklit hordok és még mindig nem cölöpöltétek koponyámba a polluciós cukorspárgát és még most is egedem-begedem-cimcímer (1920) Komlós Aladár Vormarsch, Italia Áldott lapály, wo die Zitronen blühn, dús szólók sora zöldéi gyönyörűn, széles levelű eperfák, gesztenyék (s a gesztenyék alatt halott bakák, kik búsan bűzlötök az őszi essőn,) ódon házak, repkényes homlokúak, hol aszalt szőlő csügg a gerendáról, édes kis városok, hol álmodozva már művész járt-kelt századok előtt, hát rólatok álmodtam otthon annyit, hogy egyszer el fogok zarándokolni sarútlan lábbal erre s járni-kelni a régi testvér nyomai után! — csak tátott szemmel egyre marsolunk, szöges bakancsunk vágja a sarat, a hátizsákban súlyos sódarok s elrejtve arany óralánc búvik, 11