Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

„...lesz: feltámadás!" 1939-1944

Mert mi a vétek? És mert mi a bánat, és mi az irgalom s mi a bocsánat? Óh életünk, mely kissé hosszú tán, elvetnők bátran éveink felében... S e gondolatból az riaszt fel éppen-, mi lesz velünk majd a halál után?... II. Az őrült Hamlet Őrült vagyok, S ezt bátran elhigyétek, ne nézzetek oly csodáikova rám! Zavart beszédem elég jel talán. Ezzé tett vágy, a tilalom s a vétek. (Bár igaz volna, mit nekik beszélek! Bár az volnék, igaz, valóban az! Nem tenne mélabússá a tavasz, s bennem vakon csapongana a lélek.( ...És igy tovább, Rajtam zilált az öltöny, tekintetem ott réved, hol a földön koponyák vannak s megkövült tagok. Ophélia emléke szürke kép lett, s kihúnyó tudatom majd arra ébred, hogy már valóban is őrült vagyok. (2944) Gyôry Dezsó' Pozsonyi barátaimnak Üzenet 1944 Karácsonyán Biónak, Rezsőnek és Emil Bolesldvnak 1 Barátaim, most Rátok gondolok: a félpartjától fosztott Vár alatt. 118