Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

„...lesz: feltámadás!" 1939-1944

Talán így lesz. a sírokból akkor egy hang üzen. Az Isten él a holtakban s átzeng a köveken. Elégett templomok helyett a sírokban lakik — s mivel holtak békéje Ő: a holt élőt tanít. Holt fogja az élő kezét! Egyszer a föld felett népek parancsa lesz talán: így fogjanak kezet! Talán így lesz. Ami ma fáj, így hoz dús áldomást. Jézus a sírból hirdeti így a feltámadást. A föld alatt rég béke már a lázas tombolás — az élők arcán még árnyék s vonagló torz vonás. És megmarad az égő folt s izgatnak a hegek, míg a lelkekben az Ember nem lelt új lakhelyet — az Ember, ki százannyiszor pokolkínt szenvedett! S megengesztel magunkkal is a vérző szeretet: ha ki bennünk az ember volt szivünkbe visszatér, kitől fényt kap az átkos arc s vigaszt a könnyekért. 115