Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

„...lesz: feltámadás!" 1939-1944

amint éppen hímporozta magát, és hajladozott lengén jobbra-balra, amíg a szomszéd bokor felfigyelt... S a két jegenye az út mentén ugyancsak azt súgta nékem, hogy egymásra lelt. S a szirttetőn a fenyők énekeltek, zúgott a hangjuk, mint az orgona... És lenn a völgyben csupasz karocskáit nyújtogatta egy kis cseresznyefa... (1941) Asgúthy Erzsébet Az ajtó nyílik belépsz. S egyszerre nincs szavam. Hogyan köszöntselek? S míg a fejem töröm: - mint burkából az érett gesztenye - kifeslik szívemből az öröm. (1941) Ásgúthy Erzsébet Tavasz volt Meghaltál. — Jajongva kisért ki a gyászmenet. Ó, éreztem, hogy igaz nem lehet, hiába mondták, por vagy s porrá lettél. A nap sütött. Nem tudtam sírni: a koporsóból — rámnevettél. (1941) 105