A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Vajkai Miklós - Álarcok és szerepek

madzagolt, és ebédet hozott Nicholaus Borowskinak. Előételként savanyú halat tálalt fel. Majd bableves következett, és pörkölt galuskával. És ebéd után fonott kalácsot és egy csésze teát tett a néhai diák elé. Hozott egy kancsó bort. És egy poharat. A hajdani diák sietve és bizonytalankodva evett. Miközben Nodier azt mondta: ő maga csak tizenöt órakor ebédel. Ehhez szokott. Nodier: — ízlett? Tényleg ízlett? Látja, ennek örülök... Talán egy szivart... Nem, neeem? Jó... Hát akkor: beszéljen... Hadd ismerkedjünk... Elvégre jó ideje tudunk egymás létezéséről... Borowski úr ivott a borából. A szesz sietős hatással nagyon puhán megemelte a hangulatát. Nekibátorodva így szólt: — Előbb önre lennék kíváncsi. A jótevőm volt. Sok pénzét elherdáltam. És eközben olyan irányba sodródtam... Nodier: — Hagyjuk ezt... Számomra, uram, mivel mindig is tetemes vagyon birtokosa voltam, számomra a pénz: semmit sem jelent... Ön tévúton jár, ha azt hiszi, hogy a pénzem miatt neheztelek... Viszont, ha az életemre kíváncsi, hadd mondjak el egyet s mást... Nézte, mint emeli fel poharát Borowski. Keresztbe vetett lábbal ült a hintaszékben. Az arcán — mint az igazán nagy tétekben játszóknak — megfeszült a bőr. Korán hervadó, játszmáiba korán belebukó férfi volt, akiből (erről ugyan nem tehetett) hiányzott a laza és természetes elegancia. Gyökös, reménytelenül elnehezült lélekkel, taplósodott ösztönökkel, melyeket mord elődeitől örökölt, mit is kezdhetett volna... Nodier: — Mivel a sorsom felől én tájékoztatom, ez fölöttébb gyanússá teszi a helyzetemet. Tehát tömör leszek. Elődeim jómódban élő középosztálybeliek voltak. Atyai nagyapám ügyvédi irodái több mint háromtucat városban működtek. A család megannyi tagja legalább négy-öt nyelven értekezett... Az anyám elődei? Ök képzeletsuta, fokozatosan elszegényedő emberek voltak. Mindannyian idő előtt meghaltak. Aki az örvényekben megedződött: Doktor Éva, az édesanyám volt. Kiváló értelemmel és küzdőképesen, már nem fiatalon került a Nodier famíliába. Mihelyt megvetette a Nodier családban a lábát, sietve magához ragadta azt a bizonyos karmesteri pálcát. Zsarnoksága nem ismert határt... Húsz esztendő, Borowski úr, két évtized alatt az anyám megnégyszerezte a család vagyonát. Jogi diplomájával: a törvényt kijátszva, alantas ügyekbe keveredve, szemrebbenés nélkül... Azt hiszem: nem azt az 391