A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Vajkai Miklós - A novella tartalma

sohasem léphet be abba a zárt körbe, hogy kiszabadítsa a hőseit, a szemüveges férfit, a lányt, a szőkített hajú pincérnőt, a bérház folyosójára lépő mezítelen öregasszonyt, a rettegő bérházlakót és a Megváltó-képű idegent, sohasem jut el annak a másik városnak a szférájáig, hiába rója újra és újra álmában az őszi utcákat, hiába a Varsó—Prága—Budapest expressz őrjítő fékcsikordulása. Nem, sohasem történhet meg, hogy Wohl egy csellel beveszi a novellabeli várost, egy nagyszerű mozdulattal áttöri a másik körnek a falát, és a kezét nyújtja a szereplőknek, és a világra szórja, a világosságra szüli őket, mint oly sok nagyszerű művész, a napfényre segíti e kicsi és furcsa hadat, e létező egyéneket. Nem, az ő keze, az ő szelleme sohasem finomul azzá, hogy ez sikerüljön. Ő itt marad ezen a parton, és az élete végéig hallani fogja a túlsó partról hívók kiáltásait, amelyek ugyan gyérülnek az évek folyamán, de sohasem sápadnak el végérvényesen... 371