A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Vajkai Miklós - A novella tartalma

Csend volt, és ezt a csendet a pincérnő törte meg. Egy csésze kávét és egy pohárka pálinkát tett a lány elé. Wohl kezdetben arra gondolt, hogy egy találkozást komponál ebbe a részbe. Alexnak, Tamara fiújának kellett volna betoppania. Alex magas, atlétatermetű, huszonhat éves fiatalember. Cybulskira, a néhai lengyel színészre hasonlított. Azon fiatalok higgadtsága lakozott benne, akik tudatosítják: az idő értük és nekik dolgozik. Tíz teljes napon át viaskodott Wohl úr ezzel a részlettel. Hihetetlenül nagy alaposságot szentelt ennek a jelenetsornak. Külön vázlatot készített, amelyben lejegyezte, hogy mi mindent kell elmondania. Legelőször a múltját akarta fölszínre hozni, majd a jelenlegi életkörülményeit. Tamara és Alex elindultak volna a fiú lakására. Ezt követte volna az éjszakai lázas szeretkezés. A lány ruhái, a csizmája, és az a bizonyos műbőr táska ott a szőnyeggel borított padlón. Amikor idáig eljutott, újraolvasta az egészet, és úgy döntött, hogy Alexet és a teljes éjszakát ki kell, hogy hagyja a „buliból". Maradt hát a néptelen kávéház. A lány elfogyasztotta a rendelést, fizetett, és ismét az utcát választotta. Itt egy barokkos leírás következett. Leírás, amely emeli, fokozza a művet. Tamara ott igyekezett az esőverte városban, amely a „töviskoronára" hasonlított. Ugyanazokon az utcákon haladt, mint Wohl. És ahogyan lépdelt, egyre inkább érezte, hogy a fekete műbőr táska átmelegíti a testét. Eleinte arra gondolt, hogy az idegen valami sültet csomagolt belé, de aztán eszébe jutott a hosszú órákon át tartó utazás. Azalatt bizonyosan kihűlt volna, gondolta Tamara. A táskát átnyaláboló karja egyre gyakrabban érezte, hogy meg-megmoccan valami. Eleinte apró dobogások voltak ezek. Mintha egy madárka rebbent volna meg olykor-olykor. Majd vagy egy tucatnyi egymástól eltérő mozgásforma. És Tamara vitte, vitte a táskát, amely könnyű volt és vékony, és úgy tűnt, hogy rejt valamit. Valami nagyon fontosat. — Dohány utca VII/B... — mondta maga elé a lány. A belvárost megkerülve jutott el abba a negyedbe, ahol a Dohány utca volt. 367