A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Talamon Alfonz - A nap, amelyen ledőlt az első kiszáradt eperfa

környéket elárasztották erőtlen, vöröses csillogással. A jómódú kereskedő sarkig táratta kapuját, hogy beférjenek rajta a kíváncsiskodó emberek, akiket elkápráztatott a menyasszony szűzies fehérségbe öltöztetett teste, a vőlegény kivont kardjának csillogása. A lány a kínai selyem alatt nyilván úgy érezte, hogy valaki figyeü őt, és sajnálom, hogy nem láttam az arcát, amint hosszas és ingerült szempárkeresés után felfedezte a kereszten az idegen meztelen testét. Újra eszembe jutottak az eperfák — amelyek most szerteszét hevertek a földön szétszabdalva —, hogy azon a májuson milyen virágzásba kezdtek, mert a föld alól, ugyanúgy mint akkor, kövér és visszataszító férgek másztak elő, olyanok, mint amilyenek megölték a porzókat, a bibéket, a szirmokat az ágakon, és most lassan gyűrűző mozgással felmásztak a feszületre, követve a fába ivódott fakópiros csatornákat. És akkor, amikor elindult a násznép a bámészkodók cifra hadától követve, a férgek rámásztak az idegen testére, mintha csak az megkérte volna őket, hogy szabadítsák meg őt az érzékek világától, az érzékszerveitől, hogy így elveszítse minden fizikai erejét, megmaradjon a tiszta lelke, amellyel a tehetlensége ellen akart tiltakozni, és a férgek, amelyek eddig hallgatták egyre gyengülő szívverését, horgas, hegyes rágóikkal kimarták a szemét, átszakították dobhártyáját, félig nyitott száján át lemásztak a légcsövébe, és kihúzták a vértől csepegő hangszálait. Talán azért tette az idegen mindezt, mert rájött, hogy halálával nem tudja az életet megállítani, és talán érezte, hogy az embereket csak halálának szörnyű módja, és nem az értelme fogja elrémíteni. Lehet, hogy ez az igazság. Az idegen teste pedig valamilyen csoda folytán mumifikálódott a feszületen, s ez hozzásegítette őt ahhoz, hogy túlélje a hírét, a legendáját, elfelejtsék az összefüggést közte és a templom romjai közt, és azóta kiszolgáltatottan tűri a turisták ízléstelen vicceit a fájdalmasan vonító kutyák és a sarjadó eperfacsemeték között, a templom árnyékában. 361