A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Talamon Alfonz - A nap, amelyen ledőlt az első kiszáradt eperfa

Akkor láttam először az idegent a főtéren. Keskeny, megfontoltságról tanúskodó arcéllel, amely a feszületen sem változott meg, göndör, meglehetősen gondozatlan hajjal, ráncos, kopaszodó homlokkal, elmerengve állt a sárban, az eperfákon mászkáló férgeket nézte, s az őt kíváncsian méregető szemekről tudomást sem vett. Bő, fekete köpenyébe, amelynek az alját vastagon befogta a sár, piócák csimpaszkodtak meg egyéb férgek, amelyek hasonlatosak voltak az eperfák virágait elpusztító férgekhez. A köpeny meg-meglebbent az egyre erősödő szélben, mintha integetne a csupasz ágaknak. Attól a pillanattól kezdve az idegenre mindenki ferde szemmel nézett, de ez a nem titkolt ellenszenv látszólag nem zavarta őt. Békésen meghúzódott egy kisablakos, komor kőházban a főtér közelében, amelynek a tulajdonosa egy öregasszony volt, akit fiatal korában boszorkánysággal vádolt az inkvizíció, sőt máglyahalálra is ítélte, de a máglya nem akart fellobbanni alatta, és a rend nagymestere, isteni jelre hivatkozva, megbocsátott neki, bár később mesélték, hogy nem az isteni jel, hanem a szűzhártyája feláldozása mentette meg a haláltól, és ez a hír felháborította a tisztességes erkölcsű anyákat és polgárokat, és attól kezdve nem álltak szóba a lánnyal, gyerekeiknek pedig felháborodva mesélték, hogy él valaki közöttük, aki teste odaadásával menekült meg Isten ítélőszéke elől. Az idegen látszólag jól kijött a gazdasszonyával, lehet, hogy csak szóbeszéd az egész, amit rosszakarói terjesztettek róluk, mármint azt, hogy boszorkányszombatokra járnak, meg magával Luciferrel cimborálnak és szörnyszülött, emberforma lényekkel, amilyeneket a komédiások meg a vásárosok ketrecekben mutogatnak az állatokkal. Erről a pap is prédikált, és egyebek között megemlítette, hogy az idegen eddig még sohasem volt templomban, és otthonában szalmából Krisztust csinált, meggyalázta a bábut, de előbb lelket lehelt bele, hogy gyötörhesse, fájdalmat okozhasson neki, de erőt nem adott neki, hogy védekezhessen vagy ellenkezzen. Talán egy évvel azután, hogy az idegen ideköltözött, szájról szájra járt a hír, hogy szerelmes lett az egyik jómódú kereskedő lányába, aki mellesleg nem is volt világszépe, de azért meg kell hagyni, mindene megvolt, ami egy lánynak kell, hogy kívánatos legyen, sőt nagy tudása is volt, amit annak köszönhetett, hogy apja messzi földön taníttatta, valahol ott, ahol a szárazföld a tenger alatt folytatódik, és túl a pontnyinak látszó fehér vitorlákon a roppant tömegű víz eggyé olvad az éggel, a Nappal, a csillagokkal, elmosva a határokat, megváltoztatva az emberek józan gondolkodását ugyanúgy, ahogy a lánya tette, mert amikor visszajött, 356