A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Talamon Alfonz - Az éjszaka árkádoasi

stílusa bestsellerszerű ugyan, de azért elviselhető olvasmány. C. visszaköszönt, de nem figyelt rá, és mikor mégis felnézett, csak azért, hogy cigarettacsikkjét elnyomja a tömött hamutartóban. A csikk azonban leesett a hamu- és gyufaszáldombról, begurult az ülés alá. B. B. szemközt foglalt helyet, de rögtön meg is bánta, mert a lány mellé akart ülni. Zavarta, hogy a lány nem tette le a foszladozó táblájü könyvet, láthatóan elmerült az egyik legérdekesebb fejezetben, ahelyett hogy az ő karjaiba fúrta volna be magát, és gyónóként őszintén beszélni kezdett volna útitársáról. Csalódott a lányban, mert úgy érezte, ennyit elvárhat tőle. Ilyesmiken gondolkozott, és kibámult az ablakon. A fülkében pedig kicsapódásig sűrűsödött a csönd. B. B. számára úgy tűnt fel, mintha végtelenül hosszú ideig nézte volna az ablakon túli sötétséget, és mikor visszafordult, a lányt kezdte nézni, aki tovább olvasott, mire ő ingerülten kitört, szavaiban feloldódott szorongása, és a szitkokat egy elgázolt pikador keserűségével vágta a lány fejéhez. C. ugyancsak ingerülten válaszolt, mert pontosan ott kell félbeszakítania ovlasmányát, ahol a fiú a lány szoknyája alá csúsztatja kezét. Dühösen újra olvasni próbált, de mire megtalálta volna a félbehagyott mondatot, ő újabb kirohanást intézett ellene, amit nem tűrhetett szó nélkül. B. B. tulajdonképpen csak azért átkozódott, mert idegesítette C. ellenséges magatartása, s ezt nem tudta mire vélni. Csak találgatni tudott, hogy egészen biztosan az ismerősnek tetsző alak miatt van az egész. Az új vadász is ugyanazt a vadat cserkészi. Ugyanazt, amit ő. B. B. saját mozdulataira gondolt, az ölelésre, amikor vasmarokkal tartva húzta maga elé áldozatát, a csókra, s hogy a nyakát kutatta, állati ösztönök által vezérelve, mintha csak ütőér után szaglászna. C. lapozott a könyvben. A mozdony füttyentett. B. B. elhatározta, hogy elindul, és megkeresi a lányt. A mozdony felé indult, mivel az ismerős alak is a tőle második vagy harmadik kocsiból szállt ki, tehát szükségképpen C. is valahol azon a környéken ülhetett. Számítva arra, hogy a kalauzzal is összefuthat, ellenőrizte, megvan-e a jegye. Indulása előtt még utoljára kísérletet tett az ablak becsukására, de a pánt makacsul tartotta magát. A folyosóra kilépve hamarosan sötétséget markolt, de könnyű volt tájékozódnia. Mikor a kocsi elejére ért, vasajtó zárta el az útját, de zárját kitapogatva könnyedén kinyitotta. Az ajtó mögül vad zaj csapta meg, egy pülanatra visszariasztva a tátongó űrtől. B. B. nagyon óvatosan vaspallót tapogatott ki a lábával, amely a másik kocsiba vezetett. Abban a kocsiban is sötétség fogadta, ezért bebotorkált a legközelebbi kupéba, de a lámpa nem égett, és nem égett a szomszédos fülkében sem, így reménytelen dolognak tartotta, hogy megtalálja C.-t. 348