A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Rácz Olivér - Ha valakit esetleg érdekel

meg ilyesmi: tudtam, hogy ezt nem szereti. Csak egészen tárgyilagosan, valósággal személytelenül kérdeztem: — Mit? Kucsinka kiköpte a fűszálat. - Azt, hogy marha vagy — mondta megfontoltan. Ez egy percig sem volt újság számomra; én régebben tudtam, mint ő. Tehettem róla? - Honnan ismered te azt a smukot? — kérdezte aztán Kucsinka, új fűszálat tépve le rágcsálás céljából. Csakugyan, honnan is. Felületesen ismertem régebbről, sráckoromból is, de az nem számított. Aztán eszembe jutott. - Zsaru koromból — mondtam kelletlenül. Kucsinka elvigyorodott. A zsaru nevet és minősítést is ő ragasztotta rám. Még negyvenöt januárjában, amikor váratlan felbuzdulásomban jelentkeztem a népi milíciába. Az az igazság, hogy a népi milíciáról is Kucsinkától szereztem tudomást: őt szólították fel, hogy lépjen be hozzájuk, nem engem. Kucsinka ugyanis már a nyilasok alatt is erősen ügyködött a háttérben: embereket bújtatott, szöktetett meg minden. Még a téglagyári gettóból is kiszöktette a régi cimboráit. A téglagyár aztán igazán az ő vadászterülete volt. Legfőképpen éjszakánként, a téglagyári tó környékén meg a cigányok ősi lakótelepén, a Tábor sikátoraiban szervezte meg az akcióit, de a kis Wassermannt például fényes nappal sétáltatta ki a gettó kapuján, pedig a kis Wassermann — tisztesség ne essék — olyan csúnya kis zsidó srác volt, amilyen csak a náci lapok ocsmány karikatúráin létezett. Vasutas-egyenruhában szöktette ki: akkor kezdték összeállítani a téglagyárból a gázkamrák felé induló tehervonatokat. De ügyködött Kucsinka egyéb területeken is: a sörgyári, malátagyári, téglagyári munkások köreiben; röplapokat terjesztett, üzeneteket vitt és hozott, falragaszokat meszelt a falakra, kerítésekre, s a palánkokon, kapukon újra meg újra megjelenő, piros betűkkel felmázolt, nyilasellenes jelszavak, felhívások közül nem egy viselte Kucsinka keze nyomát. Sőt egy ízben még a nyilas gyűjtőből is sikerült kihoznia egy tagot: a sánta Baricskát, akit nem egészen alaptalanul „bolsevista szervezkedés" gyanújával vittek be. Csakhogy Baricska Mária utcai származék volt, Kucsinka pedig még nem is olyan sokkal a nyilasok hatalomátvétele előtt egy házban lakott az Árok utca legelején a Parkett-táncossal, az újdonsült nyilas főispánnal. Szó se róla: mi is jól ismertük a Parkett-táncost, tegeződtünk vele; mielőtt selyemfiú lett (még a főispánsága előtt), ő is 305