A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Rácz Olivér - A konda

délutáni órákban lepihent a plébános úr lugasában a szép, virágos párnákkal borított lócára, a feje alá is tarka, virágos huzatú párnát helyezett, a keze ügyébe egy pohár friss kútvizet tett, a pohár mellé egy fiolát. Aztán szépen, rendszerető gonddal — Mittel Mária minden munkáját precízen, szépen, rendszerető gonddal végezte —, kettesével a szájába csúsztatta a fiola szép, kis, fehér piruláit, és minden két pirulát leöblített egy kortynyi vízzel. A kamarás úr aznap éppen a kanonok úrnál járt, és csak jóval a fejés megszokott ideje után érkezett haza. Mittel Mária akkor már mosolygós arccal, édesen aludt. „Olyan édesen aludt, szegénykém, hogy nem volt szívünk felébreszteni", zokogta Giza néni, amikor a kamarás úr, és percekkel utána a körorvos úr megérkezett, és a Csilla nevű kis cselédlány a könnyeit maszatolva, hüppögve hozzáfűzte: „Azt hittük, vacsora idejére majd magától felébred: csirkepörköltet készítettünk neki, a kedves eledelét..." Mittel Máriát megszentelt földbe temették: a kamarás úr hallani sem akart öngyilkosságról. „Ostoba, szerencsétlen véletlen volt", mondta a haragjával és a bánatával tusakodva. De aztán a haragja győzedelmeskedett, és a kamarás úr kirobbant: „És ha a gyilkosság szó számításba jöhet, hát akkor ezek a fenevadak gyilkolták meg!..." Teljes ornátusban végezte el a gyászszertartást, ő celebrálta a halotti misét is. Mindez azonban már akkor történt, amikor Pákh régen útban volt ama bizonyos romos ház és a szétrombolt combú géppuskakezelő haldoklása felé. Azt viszont csak évekkel később tudta meg, hogy a kamarás urat nem utolsósorban Mittel Mária bújtatása, majd egyházi temetése miatt — „Volt pofája együtt élni azzal a kis zsidó kurvával, aztán még egyházi temetést is rendezett neki, amikor a kis cafka teherbe esett tőle és megölte magát!..." —, de még sok egyéb „rendszerellenes megnyilvánulása, cselekedete és a szószékről is elhangzott defetista, hazaáruló, felbúj tó célzatú kijelentései, lázító tartalmú beszédei" miatt, el akarták hurcolni a nyilasok. De már nem hurcolhatták el: a kamarás úr az „eltávolítási parancs" végrehajtása előtt két nappal meghalt. Fejés közben halt meg, békésen, csendesen, ahogyan élt. Ösz fejét, harcos vállát a Boriska meleg oldalának támasztotta, s a jó, szent tehén rezzenés nélkül, mozdulatlanul tartotta a mozdulatlan testet, amíg Giza néni (a kis Csilla cselédlány akkor már végzett a fejéssel, és az aprójószág után látott) rá nem talált. A megvadult konda — az a másik — már csak a kamarás úr lakását tudta feldúlni. 284