A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988
Rácz Olivér - A konda
egyenletek és a matematika, már a legelső, futó pillantással fejben megfejtette. — Nos, mi lesz az első teendőnk? — kérdezte Donáti, újra magára erőltetve a jóindulatú tanár lelkes nyájasságát. — Nem tudom — válaszolta a kislány azonnal, változatlanul hangsúlytalan érdektelenséggel. — Ugyan, dehogyis nem tudod! — kiáltott fel Donáti biztatóan. — Már hogyne tudnád! Hiszen mindig kedvelted az egyenleteket! Emlékszem én még azokra a szép időkre, amikor szeretted a matematikát, de meg is látszott a feleleteiden! — mondta Donáti vidáman, pajtáskodva, de a hangja az utolsó szavaknál már tehetetlenül megbicsaklott. — Szeretted — mondta vádlón, immár leplezetlen keserűséggel. — Két éve még te voltál a legelső az osztályban... — Sohasem szerettem a matematikát — mondta a kislány változatlanul hangsúlytalanul, de változatlanul ellenséges arckifejezéssel. Donáti ismét úgy tett, mintha nem hallotta volna. Kikapta a kislány kezéből a krétát, szaporán írni kezdett. — Hát persze hogy rendezzük az egyenletet! — kiáltott fel boldogan, mintha a kislány sugallta volna a megoldást, s ő csak gépiesen segédkezik. — A többivel aztán kár is lenne töltenünk az időt! Látod, már készen is vagyunk! A jelenet kezdte határozottan egy nagyon olcsó bohózat jellegét ölteni: Pákh elképedve, szótlanul bámulta. Talán, ha nem kötötték volna le azokban a hetekben a tulajdon, nyomasztó gondjai, ráébredt volna, hogy a képtelen bohózat mögött valami rejtett tragédia sötétlik. így azonban csak bosszúsan elmosolyodott. Már az ajkán volt valami csípős megjegyzés, de még idejében elfogta Donáti tiltó pillantását, és visszanyelte, amit mondani akart. — Nos, hát akkor lássunk talán valamit a mértan területéről — hadarta Donáti kétségbeesetten, villámgyorsan. — Geometriából. Rajzolj fel nekünk egy kört meg egy érintőt, kislányom. Nem kell a körző, vonalzó — mondta elutasítóan. — Csak úgy szabad kézzel. Ha ezzel végeztünk, akár már át is veheted a bizonyítványodat. Elvégre ezért jöttél ide, nem? A kérdés kedélyesen hangzott, de már némi rejtett, intő figyelmeztetés csendült ki belőle. Donáti nyilván kezdte elveszíteni a türelmét. A kislány kezében megállt a kréta. — Én nem akartam eljönni a pótvizsgára — mondta közömbösen. Rogóczi igazgatóhelyettes úr üzent tegnap délután az édesanyámnak, 269