A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Rácz Olivér - A konda

nehezen ment, mert a géppuskakezelőnek repeszdarab tépte fel a combját, jó húsz centiméternyivel a térde felett, és nekik már nem volt több fájdalomcsillapító tablettájuk, sem kötszerük, s a géppuskakezelő rekedten hörgött, mert már sem imádkozni, sem káromkodni nem volt ereje —, a döngő darazsak és döglegyek a közeli, feldúlt réten heverő temetetlen hullák fölött rajzottak iszonyatot és döbbenetet árasztva. A romos ház, amelyben meglapultak, kívül esett a közvetlen támadások, belövések és bombázások vonalán, de ez nem segített rajtuk. A háború bennük volt és nem kívülük. A romos házban, Pákh piszoktól és agyagos földtől feketéllő kezében: a földdel a géppuskakezelő vérét próbálta ledörzsölni a bőréről, mert akkor már két napja nem volt vizük, és a két dermedt arcú, fáradt bakában, akik már napok óta arról tanakodtak, hogy megadják magukat. Csak azt nem tudták, hol, hogyan és kinek. A front akkor már hosszú napok óta egy helyben állt: a szovjetek a nácik utánpótlási oszlopait és a visszavonulási útszakaszokat lőtték — s mellesleg a nácik közé beékelt, magatehetetlen, felmorzsolódott magyar alakulatok maradékait —, és nem siettek. De Pákh ezt akkor még nem sejthette, sőt aznap, amikor Rogóczi igazgatóhelyettes úr első ízben csillantotta meg előttük a közeli meghívás lehetőségét, még a kamarás úr lugasától is négy nap választotta el őket. — A félhavi fizetésembe lefogadom, hogy rövidesen megcsodálhatjátok a kamarás úr híres lugasát - ismételte meg Rogóczi igazgatóhelyettes úr olyan büszke és sugárzó arccal, mintha kifejezetten az ő kizárólagos érdeme lenne, hogy Kondor és Pákh a kamarás úr egyházközségi iskolájához kerülhettek (holott ennek merőben más okai voltak, és ezt Rogóczi igazgatóhelyettes úr is nagyon jól tudta), továbbá, hogy megismerkedhettek a kamarás úr pompás teheneivel, és hogy rövidesen megcsodálhatják majd a kamarás úr lugasát. — Rövidesen — mondta nyomatékosan. — Egyelőre azonban egyéb dolgunk van: ma tartjuk a javítóvizsgákat. Szükség lesz rátok is: Pákh fiam, te majd a matematikavizsgáknál segédkezel. Ülnök leszel. Cenzor. Ellenőr — magyarázta türelmesen, amikor észrevette Pákh megdöbbent elképedését. — De én nem értek a matematikához — hebegte Pákh, s ez igaz is volt. — Ugyan — mondta Rogóczi igazgatóhelyettes úr könnyedén -, ki mondta, hogy értened kell hozzá? Ott ülsz majd a táblával szemben, és igyekezel értelmes képet vágni. A kérdéseket Donáti kolléga készítette elő és ő teszi fel. Különben is formaság az egész. Összesen egy vizsgázónk 265