A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Mács József - Égig érő palatábla

akkor használja, ha valamelyik gyereke hazalátogat a családjával. Megnézi megint az órát. Negyed öt pontosan. Most már mehet a megállóhoz. Bosszantja, úgy levelezték le, hogy Marciék csak kiteszik a buszból a gyereket, és fürdőbeutalóval Bártfára utaznak tovább. Időzhettek volna otthon legalább egy napot. Az ajtóból még visszanéz a középső szobára. A bútor tiszta, a tükör is ragyog. Rendben talál mindent. Elégedett magával. Becsukja az ajtót, a vendégvárás örömmel tölti el. Akik ismerik, és esetleg követik az útját, könnyen leolvashatják az arcáról, hogy boldog. A megszokottnál jóval egyenesebb tartással lép. Mintha a megálmodott égig érő palatáblát már az autóbusz-megállóhoz is vinné magával. 257