A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Mács József - Haldoklás

nyek, most már akadoznak a szállítmányok, és mintha visszafordulnának valahol, de még a Kárpát-medencében, és ő ebből azt a következtetést vonja le, hogy rosszul áll a németek és a magyarok szénája az orosz fronton, mentik, ami még menthető, vagonokba rakják, küldik a hátországba. Nem tudott nem igazat adni az iszákos vasutasnak, a plébánostól is hallotta, hogy az oroszok óriási vereséget mértek a németekre Sztálingrádnál, s mintha nem tudnának fölocsúdni rossz álomnak tűnő kábulatukból, örökké csak hátrálnak, hátrálnak, és mi lesz ebből? A plébános nem a németeket féltette a vereségtől, hanem a templomát az oroszoktól, akik azt majd földig lerombolják. O meg a házát féltette, mi történik vele, velük, ha az ország határain kívülre kerülnek. A parasztok meg a földjüket és a jószágukat féltették a kolhozosítástól, hiszen az emberek már mindenfélével ijesztgették egymást. A helyzet rosszabbodására mutatott, hogy az iskolákban szüneteltették a tanítást, féltve a gyerekeket az amerikai és az angol nehézbombázók nappali és éjszakai berepüléseitől, különösen az olyan népes városban, mint Miskolc. Lilla újra beállhatott közéjük a pult mögé, testvéreivel együtt, mert a megözvegyült tanítóné is abbahagyta a gyerekekkel való foglalkozást. Igaz, nem volt már ebből semmi haszna, annyira foghíjasak voltak a bolt polcai! A zűrzavaros helyzet félelemmel töltötte el a feleségét, aki akkor még ereje teljében levő fiatalasszony volt. Szorosan hozzábújt esténként, és örökösen azt az egyetlen kérdést suttogta a fülébe, mi lesz velük? Nyugtatta, ahogy tudta. Az oroszok sem emberevők, meg a csehek sem lesznek azok, ha úgy történik minden, ahogy mondják, hogy a régi határokat állítják visza. És a felesége sugdolózásainak legtöbbször forró összeölkezés lett a vége, ma is csodálkozik azon, hogy nem maradt negyedszer is terhes a felesége. Egyszer az asszony mellbevágó javaslattal bújt hozzá. — Adjuk el a házunkat, és menjünk el Harasztiból! Menjünk vissza Ózdra vagy Zománcra! — mondta. — Kedvesem — ölelte szorosan magához. — Ki venné meg a házunkat ilyen zűrzavaros időben? Már minden késő. Nem kellett volna idejönnünk. — Mért jöttünk ide? Mért nem volt jó nekünk Ökröshorváton? — sóhajtott keserveseket a felesége. — Tudod te azt... Nem bírtam elviselni az igazságtalanságot. — Most majd megfizetünk érte! — Az még nem biztos. Felszivárványló reménység volt Horthy kiugrási szándéka, de abból 234