A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Mács József - Haldoklás

most nem áll meg a lejtőn, és nem lesz képes nemet mondani, nem nehéz kitalálni, idővel hol végzi az üzletvezetőséget. Forrt benne a méreg, de a lelkében dúló viharnak a szemében és az arcán látható jeleit ehejtette az éjszaka sötétje. Abból, ami a lelkét felkavarta, a pap nem vett észre semmit. S nem is további két zsák cukorra volt szüksége. Egy hordó petróleum kicsikarásáért zuhogtatta rá hosszan az émelygős, hízelgő szavakat. Azt is úgy vinné el, mint korábban a két zsák cukrot. Szerette volna beleordítani a csendbe, az éjszakába, a világ fülébe, hogy nem és nem, szó sem lehet róla, a pap azért pap, hogy soha, semmilyen körülmények között ne szedjen rá senkit csalárdságra. De hang nem jött ki a száján, s még csak elutasító mozdulatra sem lendült a karja, csupán annyit nyögött ki, az ellen is tiltakozva minden porcikája: — Jól van, tiszteletes úr! Mikor tetszik jönni a petróleumért? — Most mindjárt jövök, csak hazaszaladok a furikért! - hallotta a pap hangját. — Jól van, tessék jönni, addig nem fekszem le! Az öregember fölött mintha félrebillent volna az ég, s szemében összezsugorodott a löketi világ. Mintha minden ember és élőlény kiszorult volna a kisváros falai közül. Vagy azért, mert elriasztotta őket a fülüket bántó csend, vagy mert valami roppant nagy erő tört be Loketba, amely elől mindenkinek és mindennek menekülnie kellett. Talán egy emeletes házakat átlépő óriás járt itt, aki házakat emel fel s rak le oda, ahová akar. Milyen jó lenne, ha az ő házát is fölemelné, és letenné épségben Ózdon, Zománcon vagy Ökröshorváton. Azt sem bánná, ha nem vinné a határon túlra, hanem lerakná az innenső oldalon, olyan helyen, ahová az életével szintén kötődik... Igaz is, neki most nem egy óriási erejű férfira, csak egy kis semmi emberkére lenne szüksége, aki a hóna alá nyúlna, vagy mentőért telefonálna. Mert a lábaiból már kiszökött az erő, lerogyott a földre, s kalapja még jobban a szemébe csusszant. Úgy nézett ki, mint egy magatehetetlen részeg, vagy egy nyomorék koldus. Azért nem áll fölé senki, mert koldusnak nézik, s visszafordulnak, mielőtt még beljebb jönnének az utcába. Legalább ha kiabálni tudna, de akárhogyan is erőlködik, hang nem jön ki a torkán. A magatehetetlenség érzése képzeletben Ökröshorvátra űzi vissza. Ott érezte magát ilyen tehetetlennek, amikor a pap a hordó petróleumot elfuvarozta. Itt a rosszullét rogyasztotta a földre, ott a jóvátehetetlen kivételezés semmisítette meg a lelkét. Elment a pap a hordó petróleummal, és ő reggelig nem hunyta le a szemét. Közeledik a karácsony, hogyan néz az ökröshorvátiak szemébe? 230