A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Hogya György - A dolgok mellett

Akkor előadtam kérésemet, láttam, hogy elmosolyodik, és elgondolkozik. — Tehát önt egy női portré érdekli. És mégis, hogyan nézne ki az a hölgy? Fekete? Szőke? Fiatal? Sovány? — Ezt önre bíznám — feleltem. — Fesse meg azt a nőt, akit ön kíván. — Zavartan fordítottam el tekintetemet, nem tudtam a szemébe nézni. — Meglep a kérése, tudja-e? — kérdezte. — Elsősorban én az utóbbi időben nem teljesítek megrendeléseket. Másodszor nem tudom, menynyire van tisztában az áraimmal... — Van pénzem - csaptam önérzetesen az erszényemre. Elgondolkozva nézett rám, fogalmam sem volt, mire gondolhat, aztán a festőállványhoz ment, vásznat erősített fel, és szó nélkül festeni kezdett. Hihetetlen és felejthetetlen élmény volt látni, amint perceken belül megfestette egy káprázatosan szép nő portréját. A keze villámgyorsan járt, keverte a festéket, festette a vásznat, és úgy tűnt, mintha begyakorolt mozdulatsort látnék. Mintha nem először festené a képet. Mikor elkészült, odahozta a képet, és a kezembe nyomta. — Tessék — mondta. - Önnek adom, de ne kérdezze az árát, mert nem eladó. Azzal az asztalhoz ment, töltött magának egy pohár bort, ezzel is jelezte, hogy nem kíván velem tovább társalogni. Zavartan néztem az ismeretlen, gyönyörű arcot. — Ne haragudjon... — szólaltam meg óvatosan. — Mit kíván? — kérdezte még mindig háttal állva. — Kit ábrázol ez a kép? — kérdeztem. — Csak azért, hogy tudjam... Megfordult, és a szemében végtelen szomorúságot láttam. — Nem tudom — mondta végül, és megrázta a fejét. — Hogyan? — hitetlenkedtem. — Csak egyszer láttam — felelte tömören. — És azóta is csak őt látom. Nézze - mondta, és odament a fal mellett sorakozó képekhez. Megfordította őket, és mindegyik ugyanazt a nőt ábrázolta. Aztán visszament az asztalhoz, és nézni kezdte a képeket. Megszűntem létezni a számára, és nem tehettem egyebet, mint fogtam a képemet, óvatosan, nehogy megsértsem a friss festéket, és eljöttem. Akkor éreztem magam a „dolgok mellett". Mintha egész életemet ilyen rejtett sorsok kísérnék sűrű szövevényes rendszerben, hihetetlenek, mint az öcsém hazugságai. 215