A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Grendel Lajos - Az unokatestvér

ami történt és történik velem, az fizikai lehetetlenség, ezért nem is történhetett meg, hiszen ellentmond mind a logika elemi szabályainak, mind a valósággal kapcsolatos összes eddigi ismereteinknek. Hacsak ..." Közben a pincér kihozta az ebédet, hozzá a szalvétába csomagolt evőeszközöket, és jó étvágyat kívánt. Barátom megvárta, amíg elmegy az asztalunktól, s amikor újra megszólalt, szkepszisnek nyoma sem maradt a hangjában. „Milyen kár — mondta —, hogy a valódi életünk megismeréséhez nincsenek érzékszerveink, s így arról oly keveset tudunk. Szemünk csak azt a tartományt látja, amely a valódi életünkön kívül tenyészik. Fülünk csak azokra a hanghullámokra érzékeny, amelyeket az anyag bocsát ki. Tapintani vagy ízlelni csak azt tudjuk, ami anyag. így aztán, miközben a valódi életünkhöz szeretnénk igazodni, mindig csak a sötétben tapogatózunk. Milyen kár, hogy amikorra megismerjük a rejtélyt, éppen meg kell halnunk. A három fényképet továbbra is őrzi az íróasztalom fiókja. De a fiókot kulcsra zártam, s a kulcsot bedobtam a kanálisba. Tisztában vagyok vele, hogy ez csak félmegoldás. De az igazi megoldáshoz rettenetes bátorságra lenne szükségem, és én negyvenéves sem vagyok még. Egyelőre elkerülöm a dolgozószobámat." 181