A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Gál Sándor - Ítéletidő

Megmarkolta a kisharang kötelét, és meghúzta. Bim — koccant oda a harang falához a harangnyelv —, bim... bam, bim-bam... Az érc zengeni kezdett, s a kiáradó hang beleütközött a suhogó szélbe. Szinte hallani lehetett a találkozás furcsa csattanásait: mint amikor csendes és nagyon hideg éjszakákon a tó jege megpattan, amikor rianás támad... Vagy mint öreganyánk szava, ha nagy ritkán megszólalt. De hasonlíthatnám fejszecsapáshoz is, amikor nagyon kemény fát hasogatunk. A harangozó miközben a harangot hintáztatta, a toronyablakon át minden égtáj felé széttekintett, de mindenütt csak szürkeséget látott. Közben a karja elfáradt, ezért elengedte a harangkötelet: kongjon, amíg tart a lendület. A harangnyelv odakoccant még néhányszor a harang falához, aztán csak remegő-vibráló érces zúgása volt hallható, ahogy egyre halkult, míg végül egészen elcsitult. Egy-egy vagonsaroknyi otthon? A fémszerkezeteken vastag zúzmararéteg... Mi kell az élethez, az élethez mi kell? Közelség? Kihez? Miért? Ennél mi több, s mi kevesebb? Ez is tér, tapintható, mérhető, bejárható... Bejárható? A padlón vastag hasadás. Vinnyogva zúg át rajta a fagyos huzat. Csíp. Ezt figyelem. Egész valómmal ezt a csípős, vinnyogó léghuzatot. Bennem sziszeg, bennem. S benne sziszegek én, teljes gyermek-gondtalanságommal. A vihar délig tartott, s a déli harangszóval elszállt, megcsendesedett, emberivé szelídült. Délutánra a községházáról parancs jött: minden házból egy férfi vagy nő jelenjen meg a malomnál lapáttal. A vasúthoz vezető országutat estélig járhatóvá kell tenni. Az elmúlt másfél év alatt a falu lakói megtanultak parancsszóra élni. Aki ellenkezett, lajstromra került, akár azonnal össze is csomagolhatott. A parancskiadást követően a malomnál hamarosan nők és férfiak, fiatalok és idősek csoportjai jelentek meg. Riadt fekete varjakhoz voltak hasonlatosak, hallgatásuk, akár a fagy, kemény. Ahogy jöttek, éppen csak köszöntek: jó napot!, jó napot!... Adjon Isten nektek is... jó napot!... Bódult, félalvó állapot. Néha fölriadnak, szemükkel anyjukat keresik, néha megszólalnak, valamit kérnek, 120