Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Keserű mandula

— a megzavarodottság — megkíván. És ez teszi levegőssé Palotai Boris regényét. Atmoszférája van: önatmoszférája. És mi más a sikeres adekváció ismérve?! Palotai Boris regényét bírálva, nem lehet sem sematikus megoldásról, sem visszavetítésről beszélni. Amit kifogásolhatunk, az csupán arányhiba: egyes részek túlnyújtása, elhúzása. Minden írásmű eldöntő kritériuma: formája, mikéntje, hogyanja. Rudolf Kassnert kell idéznem, aki a század elején ezt írta: „Mi tulajdonképpen a forma? A forma mindig az egyedül lehetséges forma, és semmi más." Az egyedül lehetséges forma: a számba jövő egyedül lehetséges megoldás. És e megoldás: az egyedül lehetséges, tehát reális, tehát hiteles adekváció. Ezt a regényt másképpen megírni nem lehetett. Tartalma ezt a formát vonzotta, mert tartalma csak így válhatott a helyreigazítás mondanivalójává. Ha Palotai Boris nem így csinálja, írói — és ami ezzel egyértelmű — emberi hitele bánja meg. Palotai Boris regénye az emberség helyreigazító tette. Imre Katalin kritikájával — rideg értetlenségével — kapcsolatban én sem tettem mást: korrigáltam, helyreigazítottam, a vox humana jogán, az emberség elköte^zettségében. (1958) 178