Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - IV. Az utolsó staféta

a fegyver, csak a háború realizálhat. Szellem, mely csak paroxizmust engedélyez. íme a fiatal írónemzedék szava: ,,A totális állam végcélja: a totális háború előkészítése. Utálom a demokráciát, mint a pestist. . . Nekem és fiatal társaimnak az, ami ma van, még mindig nem eléggé diktatórikus és abszolút. Kell, hogy háború legyen, mert a háború: Németország!" (Ernst Jünger) Németország: háború; de régi értelemnél, katonanemzetnél, imperializmusnál több. A háború ma világnézet, alfa és omega, lényeg, forma és tartalom: végre elért nemzeti egység megnyilatkozása! Ami tegnap még csak állampolgári kötelesség volt, „hadkötelezettség", kivételes állapot, az ma bölcsőtől sírig tartó norma és elkötelezettség. A német háborús világnézet: a fajelmélet fegyveres világigényessége, a német imperializmus messianizmussá futtatása. Rosenberg tisztán formuláz: „A cél: életteret biztosítani jövendő németek millióinak." „Az emberi nem egyetemes érdekét", 1789 eszméjét felváltotta a német faj világuralmi kizárólagossága, a tizennégyes szellem. A haladás kétségtelen! 1789-től, az európai kultúra bombavetős értelmezőinek jóvoltából, messzebb vagyunk, mint valaha! 1789-nek a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméjének a 19. században voltak nagyszerű fellobbanásai, emberiséget rázó fejezetei, a 20. században már csak „srapneles igazságok" tündökölnek: 1914 egyedül üdvözítő világmisszióvá emelt permanenciája. Meg akarod tudni, hogy hová jutottunk? Lapozz vissza Horváth Mihályhoz, aki 75 évvel 1789 után és 75 évvel mai jubileuma előtt így rögzítette az eredményt: „Századunk míveltségének egyik legszebb eredménye, hogy a népek már nem egyedül önmagukkal foglalkoznak; hanem figyelmök az emberi faj legtávolabbi családjaira is kiterjed: a régi közöny helyébe érdekeltség, a hajdani elkülönzottség, szertehúzás helyébe szolidaritás lépett a népek között. . . Közös értelemmel karolják fel a szabadság, míveltség, emberiség érdekeit." Ezzel a hajszálpontos mérlegnyelvvel a haladás útját csak a múlt felé mérhetjük le. Ezen a magyar mérlegen csak 1789-nek van igazolása, de a mai Magyarországon csak 1914-nek van érdeme! E két évszám ellentétéből adódik az újabb magyar történelem minden eredménye. Ahogy a magyarság kulturális és politikai felemelkedése, lelki és szellemi nagysága, euró85