Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - IV. Az utolsó staféta

get: a szlovákiai Ady Endrét. A Dévénynél betört új idők új dalai most érnek kiteljesedésre, azon a földön, mely sose volt idegen Adytól, és amely ezért sose lehet idegen ahhoz a költőhöz, aki jövőjét, megváltását és megdicsőülését ifjú szívekbe ágyazta: Örök virágzás sorsa már az enyém Szent, mint szent sír s mint koporsó, kemény, De virágzás, de Élet és örök. (Utunk 1957) IV AZ UTOLSÓ STAFÉTA* 1789 és 1914 nem játékosan kiragadott évszámok, Dévény és Ady nem kapásból leírt nevek: a mai kalandor-világ történelem keretében pontos magyar történelmet rögzítenek. 1789-nek ma nemcsak jubileuma van, de sikkasztó ítélete is. Az emberi jogok Magna Chartáját a teutoburgi erdő állatbőrös tradíciójának modern „forradalma" akarja és tudja múlttá avatni. Az ellentétek összehozhatatlanok. íme egy szerény példa: Franciaországban a zsidó hősi halottak tavaly szobrot kaptak, az ünnepi szónok a tengerészeti miniszter volt: „A francia forradalom kinyilatkoztatta, hogy embereket nem szabad vérségük szerint megítélni, de szellemi és erkölcsi értékeik szerint. Mi nem hiszünk abban, hogy egész népeket le kell igázni, sőt eltüntetni. Mi hisszük, hogy az embernek joga van az életre, akármilyen is az arca és a bőre. Mi a szabad ember méltóságát valljuk. * A Palackposta, Halottak élén című tanulmányából — mely a Korunk 1939-es szeptemberi számában jelent meg Porta hungarica néven — sajnálatos kiadói tévedés folytán kimaradt a most itt olvasható fejezet. Kérem a Palackposta olvasóit: iktassák be a Magyar jakobinus dala és a Jóslások Magyarországról című fejezetek közé. 6 83