Fábry Zoltán: Stószi délelőttök
MAG HÓ ALATT - III. Szlovákiai adalékok - 2. Ady és Szlovákia
tatássá magasodik, vagy háborús uszítássá törpül. Senki a próbát úgy meg nem állta, mint Ady Endre. Itt és így lett világgá fénylőn: ember az embertelenségben. De Goga elbukott a vizsgán, és Ady megírta „elbocsátó üzenetét": „Ezt az undok játékot (a háborút) se játékosként, se kibicként nem bírom. Én változó hangulattal nézem ezt a nagy földi komédiát. De nekem fáj a szerb komitácsi szíve is, melybe Skoda vagy Weiss Manfréd golyója beletalált. . . Nem vagyok büszke arra, hogy magyar vagyok, de büszke vagyok, hogy ilyen tébolyító helyzetekben is megsegít a magam letagadhatatlan magyarsága. Terhelten és átkozottan e levethetetlen magyarságtól, azt üzenem Gogának Bukarestbe, hogy nekem jobb dolgom van. Egy nemzet, aki súlyos shakespeare-i helyzetben s terhelt teli magyarságával a legszigorúbb napokban is hisz a legfölségesebb internacionalizmusban, nem lehetetlen jövő nemzet. Amelyik nemzet ma internacionalista fényűzéseket engedhet meg magának, nyert ügyű. Igazán nem jó magyar poétának lenni, de higgye el nekem Domnul Goga, hogy lelkiismeretet nem cserélnék vele." Ady Endre a magyarság hivalkodó háborús lelkiismerete, elorozhatatlan békealapja: „Ember az embertelenségben". Háborúval szemben — ,,a legszigorúbb napokban" — több és nagyobb ennél senki sem lehet. „Ember az embertelenségben": a jelszót Ady adta, mondotta, békestrázsáján ő állta és példázta múlhatatlanná: hadköteles századunk ellenparancsává. Béke hívei, béke őrei, legyünk méltók hozzá tovább is: Ady nem halt meg. Ady — az ember az embertelenségben -- nem halhat meg! (Új Szó 1951) 2 ADY ÉS SZLOVÁKIA Ady Endre neve, feltűnése — ha jelképesen is — földrajzilag elválaszthatatlanul kapcsolódik Szlovákiához: a magyar irodalomban és életben egyaránt új fejezetet nyitó költő kapu- és faldöngetése Dévénnyel kezdődik: 77