Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - III. Szlovákiai adalékok - 1. Mackensen kontra Ady

Emlékezzetek a Sarlóra és a Vörös Barátságra: diákok betéve tudták verseit, és szívükbe zárták értelmét; szerte Szlovákiában az ifjúmunkások népdalként énekelték az Ady —Kodály nótát: „Fölszállott a páva" . . . Szlovákiában nincs halott Ady, de voltak Ady-gyalázók és hamisítók, kik el akarták torlaszolni a jövő útját, rágalmakat, hazugságokat szórtak, hogy a maguk kis nyomorult talajtalan illúzióit megmentsék. Tájainkon harminc év előtt, a halott Adyra emlékezve, még büntetlenül és felelőtlenül lehetett a legnagyobb magyar költőt sárral dobálni, és helyette és vele szemben Mackensent, a német hadvezért ünnepelni és kijátszani. És mindezt a magyar igazság, mi több: Tiborc nevében és nevével. 1921-ben a keresztényszocialista párt pozsonyi lapjában, a Népakaratban Tiborc aláírással jelent meg ez az Ady-ellenes tábor lelkivilágát leplezetlenül tükröző hullagyalázás. Az újságkivágást jól megőriztem, és eltettem magamnak: iskolapélda és cáfolhatatlan tanulság ez sok mindenre ma is. Kezdjük a szemérmetlen kisajátítással: Tiborccal. Tiborc, Katona Józsefnek ez a halhatatlan pórtípusa, aki éltes valójában már-már elhomályosítja a dráma főszereplőjét, Bánk bánt, Tiborc, aki szimbólumvalóságként él a magyarság szívében, Tiborc, az úri és idegen kizsákmányoltság népi jajszava és felhorkanása, Tiborc — Ady ellen! Tiborc — a „népért síró" Ady, „Dózsa György unokája" ellen! „Helóta nép és helóta költő": íme, mi lett Tiborc és Ady találkozásából?! „Grófok nem jöhetnek velem" gőgösködik Ady, „a korgó gyomrú magyar paraszt" szószólója; és most Tiborc nevében mennek ellene! És miért? Mert „Dunának, Oltnak egy a hangja" és mert „magyar, oláh, szláv bánat / Mindigre egy bánat marad": a Tiborcok bánata. A pozsonyi ál-Tiborc a Magyar jakobinus dalát rohamozza: a kizsákmányolt Dunanépek kísértő szocialista egységét. Ady emelkedett szellemű nemzetiségi magatartása visszhangot vert mindenütt: Hviezdoslav a szlovák, Goga a román példa. Amikor feltüzel a hír, hogy Goga szobrot akar állíttatni Ady Endrének, akkor az ál-Tiborc köhög egyet: Gogának minden oka megvan erre; Adyban ezzel a hazaárulót kell megtisztelni, és ujjongva dobogtatja bizonyítékát, a Huszadik Század egyik 1912-es Ady-cikkének következő szavait: „Hiszen én nektek adom Erdélyt, ha kell Aradig és Máramaros75