Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - II. Ady-kalendárium - 2. A Tűz ünnepén

a forradalom kiárasztása, ,,az első emberi bátorság", a mindennél elhatározóbb magyar kinyilatkoztatás: Az első emberi bátorság Áldassék: a Tűz csiholója, Aki az ismeretlen lángra Úgy nézett, mint jogos adóra. Mint egy Isten, hóban vacogva Fogadta szent munkája béréi: Még ma is minden bátor ember Csörgedezteti az ő vérét. A magyar tespedtség és pünkösd összeférhetetlen fogalmak voltak Ady előtt. A magyar elmaradottság pünkösd nélküli szegénységben, árván szomjazott változás után. Ady perbe száll Istennel: Nekünk kevés pünkösdöt hoztál, Kevés szentlelket, Uramisten . . . Önnön-valónktól félve félni S elvegyülni törpe gyávákkal, Halva élni: Ezt adtad, Te, nekünk. Hajlongni emerre, amarra, Bús sorsot mértél, Uramisten, A magyarra . . . Ady a változást hozza: a sorsfordító igét és leckét. Vele és általa kezdődik a „másképpen lesz holnap, másképpen lesz végre". A pünkösd: hősies kiindulás. Az első pünkösd: a világ keresztelőnapja. És azóta is minden kiindulás, mi lélekben és szellemben fogant: pünkösd! Idők érkeztével a pünkösdi lélek a változtatnimuszáj újító hírnöke. „Ilyenkor vonulnak végig a világon a próféták, akár a szentírás prófétái. Istentől ihletve, akár a szabadság, haladás, a fejlődés énekesei . . . kik a virrasztó remény hajnali fényénél ébresztik az emberiséget, s több szabadságról, nemesebb emberiségről énekelnek." Ezt Prohászka Ottokár mondotta, a valahai rebellis püspök, haladók magyaror60