Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - II. Ady-kalendárium - 1. Ady májusi emléke

ellen. A harcos költő hasonlatai, képei, verselései a természet állandó változásaihoz kapcsolódnak. Ady az évszakok költője. Vannak csokorba gyűjthető nyári, őszi, téli és tavaszi versei. A nyár a paraszté, az ősz a szerelemé, a hó a téli Magyarországot idézi, a tavasz a forradalmat. A tavasz két állandón visszatérő kottája március és május. Az egyik a be nem váltott magyar március sürgetése, a másik a nemzetközi munkásszolidaritás forradalmi üteme. Tartalomban, pátoszban, hangban és kihatásban a kettő Adynál majdnem egybefolyik: a magyar megváltás elválaszthatatlan a szociális forradalomtól. Ady megható, makacs hűséggel rója le adóját májusnak, közelebbről: május elsejének. Korának ő az egyetlen költője, aki a dolgozók ünnepnapját permanensen forradalmi valósággá élte. A téli Magyarországon a májusi ébredező proletárral való állandó azonosulás — nyílt provokációnak számított. Adynak — a legnagyobb poéta-magyarnak — kiállása, szolidaritása azonban nemcsak tüntető gesztus volt. A visszatérő májusok tükörképet mutattak önmaga és a munkásság felé. Számadás volt ez, ítélet, felgyúlás, harci jel, evőé, de ha úgy jött a sora: vereség, veszteségkönyvelés. Az első diákmájusok csak a szerelmet és — a halált ismerik. Fiatal költő alább nem adhatja: „Jöhetsz hát, élet éjszakája!" Az első lényeges találkozást a Májusi zápor után című verse vetíti. A városi ember eszmél itt himnikusan, öiöm-ütemesen a természet ajándékozó májusi kedvére: Szinte sercent, hogy nőtt a fű, Zengett a fény, tüzelt a Nap. Szökkent a lomb, virult a föld, Táncolt a Föld. táncolt az Ég S csókolt minden az Ég alatt. Káprázó „városi szemét" behunyja „ennyi csók előtt", és halkan kéri az Urat: „Áldd meg ezt a csókos mezőt." Áldd meg, dolgozó embereivel együtt. Ember és természet, csók és munka vésődik itt belénk elválaszthatatlanul: Itt is, ott is asszony-csapat 56