Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - I. Ősök és rokonok - 4. Az "embörakadály"

volna hinni, hogy a háznak a névváltoztatásai ezzel be is fejeződnek. De nem, mint a példa mutatja. Tegnap . . . találkoztam egy öreg, ötvenegyes katonával, tanyai ma­gyarral . . . — Melyik kaszárnyában van a szállása? János a rövid pipaszárral int a vállán keresztül a háta mögé: — Csak itt vagyunk mink, tudja, a többi öreg csontok­kal együtt ebbe az embörakadályba." Poén. Szemérmes poén, igazi Tömörkény-poén: „embör­akadály". Első hallásra ártatlannak látszó, cenzúrabiztos poén. És csak ma, két világháborúval terhelten, döbbenünk igaz értelmére. A kaszárnya, a háború: embörakadály! Itt valaki kimondotta és összegezte a háború igazságát. A karcolat címe: Az iskola neve. íme, az iskola, mely­nek neve, lényege: „embörakadály". Iskola, melynek hiva­tása az embertelenítés! Magyarunk, Kis János rettenetesen ráhibázott a lényegre. Ember, nevess és döbbenj! És egy villanásra feltűnik a cseh Hašek Svejk-figurája. Mi min­dennek kellett történnie, hogy a Ferenc Jóska háborúját „betömegelő" kötelesség-magyar és a túligenléssel negli­gáló Svejk közös ellenségként döbbenjenek a kaszárnyára, a háborúra?! A Berchtold grófok, e turfgigerlík lófuttatá­sának, úri passziójának — a monarchia kierőszakolt hábo­rújának — ellenpólusa, igaz likvidálója csak a népi igaz­ság lehetett: a nevetségesség, mely öl, a nevetségesség, mely háborús bűnösöket meztelenít. Svejk a gyilkolás aré­nájának — a háborúnak — volt a bohóca, de röhögésének és röhögtetésének értelmét nekünk kell felfogni és kifejteni. Űgy, ahogy annak idején egy Kurt Tucholsky tette: „Svejkben a népi erő ősegészsége lázad . . . Ebben az áldott, felkent trotliban a kaszárnyaudvarokon letaposott és megmaradt emberi értelem utolsó morzsája inkarnáló­dott. . . Svejk az értelmes emberek utolsó reménye." Mikrokozmoszok ha találkoznak, makrokozmoszt vetítenek: általános, egyforma igazságot. Emberakadályt: kaszárnyát, háborút! A kaszárnya nevet cserélt, nevet kapott, és szemtépőn, értelemváltón igazsággá magasodott: „embörakadály" lett. Ártatlan szójáték az egész, bakatréfa, ha úgy tetszik. De akinek füle van a hallásra, kiérzi a szinte kopernikuszi ráhibázást, a lényeget. Mi a háború? Olyan egyszerű a 54

Next

/
Oldalképek
Tartalom