Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - I. Ősök és rokonok - 2. "Észak beszél… ember beszél" (Ibsen halálának 60. évfordulójára

hazugságban marasztaltatnak el. Nóra: ha akarom — forradalom egy pohár vízben, egy „babaház", egy babanő története, de kihatásában Nóra emberré eszmélése olyan felismerési és tudatosítási folyamatot indított meg, amilyet kevés irodalmi megnyilatkozás mondhat el magáról. Ibsen Nórá ja forradalomként hathatott annak a századnak a végén, melyet a francia forradalom hozott léire! Adyt újra tanúként idézhetjük: „A 19. század csupa ellentétekkel, megfejtetlen problémákkal záródik. Ki hitte volna ezt erről a diadalmas, lélekemelő eseményekben gazdag századról?!" Ibsen, a polgári világ leleplezője, kérdezője volt, de felelni nem tudott. Nem is akart: „az én tisztem a kérdezés, a felelet nem az én dolgom". Ibsen tisztában volt szerepével: ő, aki még nem lehetett szocialista, maga is az általa leleplezett világ foglya, megkötöttje lett: ,,Ki mondhat igazságot ott, ahol mindenki bűnös?", kérdezi a jégszigorú Brand. Norvégiában a munkásmozgalom még gyerekcipőkben sem járt: a negyedik rend történelmi szerepét Ibsen még nem kalkulálhatta be kérdéseibe, de a dolgozót meglátta, és a társadalom hazug támaszaínak ünnepron'ón meg is mutatta: „Csak egyetlenegyszer legyenek ott este egy elbocsátott munkás házában, abban a pillanatban, amikor ez a munkás hazatér, és szerszámait a sarokba állítja." De a társadalom támaszai az általuk előidézett helyzetben és helyen soha sincsenek ott: a hazugság, az önelégültség sose nézhet az igazság szemébe! Ibsen határai és korlátai a dolgozó osztály változtató szerepének fel nem ismeréséből adódnak. Plehanov ilyen szemszögből summázott mondata máig is érvényben maradt: „Mialatt Ibsen lázadást prédikált, lényegében maga sem tudta, hogy ez a forrongás hová vezessen." Ibsen, aki tudatosan csak kérdező volt és látleletező, nem adhatott feleletet, nem hozhatott gyógyulást. Ibsen nem mondhatott végítéletet, és nem mutathatott történelmileg érvényes kivezető utat. Szerepe, küldetése más volt, és ezt betöltötte: Ibsen, a kis norvég nép fia, Európa emberi és szociális lelkiismeretének egyik ébresztője és ébren tartója lehetett. Nem élt mindig Norvégiában; huszonhat évig önkéntes száműzetésben hol Németországban, hol Olaszországban tartózkodott. Látta, tudta a világot, és amikor a németek a franciákon aratott győzelmeik után nem tudtak betelni 44