Fábry Zoltán: Stószi délelőttök
A VÁDLOTT MEGSZÓLAL
Ságodnak is meg kell lennie: ezt követeli a jó fogalmának a természete, amely magát egészen megosztja másokkal. Nem jó illat az, amely nem árad széjjel, sem világos fénynek nem nevezhető, amely a maga körzetében nem világít meg mindent... Senki emberfia ne kívánja, hogy neki egyedül menjen jól a dolga, hogy akármelyik szamár, az eltévedt vagy a terhe alatt leroskadó ökör mellett sem mehetünk el érzéketlenül, hanem mindenképpen vissza kell vezetnünk és talpra állítanuk . . . Otthon sem lehetnek biztonságban azok, akik szomszédaik baját nyugodtan nézik, és nem igyekeznek őket a bajtól megszabadítani. Biztonságunk nem lesz igazi és teljes, ha nem egyetemes és nem kölcsönös." Komenský egyetemesen és kölcsönösen segített: a kis magyar emberpalántáknak ő szervezett először Magyarországon iskolákat, és a mai Szlovenszkón, az általános iskolakötelezettség korában 80 000 magyar gyerek iskola, nevelés, fegyelmezés nélkül kanászosodik el. Komenský mai fajtestvérei nemcsak nyugodtan nézik szomszéduk baját, hanem a magyar kisebbség erőszakos száműzetésével a kibírhatatlanságig tetézik. A szlovenszkói magyar kisebbség likvidálásával megszűnik az élő kapocs ČSR és Magyarország között. A hídszerep: egy európainak hitt küldetés, ebek harmincadjára kerül. A híd, ami volt, ami állt, elsodródik. Mintha a kitűzött cél más nem is lehetne, mint véglegesen elrontani a jószomszédi viszonyt, hogy azon még foltozgatni se lehessen. A gyűlölet tabula rasája itt átléphetetlen határt von. Béke, jószándék, jóakarat, megértés, dunatáji szolidaritás: ezentúl még frázisok sem lehetnek. Mi voltunk a garancia, a történeti próbát minden viszonylatban kiállt emberi magatartás. Ezt most a magyarság tömegeiben megölik, és a volt híd helyén a gyűlöletfolyam zúgó hullámai hömpölyögnek. Ez az áradat — áthidalhatatlan! Aki azonban a meglevő hidat pillanatnyi érdekért szétrombolja, annak történelmi felelőssége — kétségtelen. A kisebbségi jog: a demokrácia próbája. Amikor egy demokráciában megszűnik az autonóm képesség, eltéríthetetlenül rálépett a barbarizmus útjára. Thomas Mann szemben a fasizmussal szövegezte meg a demokrácia jövőbe mutató lényegét: 27* 419
