Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - I. Ősök és rokonok - 2. "Észak beszél… ember beszél" (Ibsen halálának 60. évfordulójára

problémái megoldhatatlanok lettek volna, hanem, mert nem voltak problémák." Megtudjuk, hogy darabjai sötét laboratóriumban, lombikokban kiagyalt kevergetések torz vegyületei. Alkotásai halva született embriók, akik sose éltek. És záróakkordként egy fölényes knock out: „Papirosélet volt egész életed, mint ahogy papirosszagú volt minden írásod." Ez az ütés aztán mellétalált: Ibsen sírkövén nincs név, csak egy kalapács. Ibsen kalapáccsal törte, zúzta és lapította semmivé a polgári társadalom hazugságait. Adyt idézhetjük, aki a talmit és valódit oly biztos érzékkel tudta mindig szétválasztani. „Ibsent csak rettenve bámulta a mai ember. Megkoszorúzta, és hazugnak hazudta, mert érezte, hogy Ibsen veszedelmesebb mindenkinél, aki Spinoza óta Tolsztojig élt." Papirosélet hogy lehet veszélyes? Papírszag ellen mért kell védekezni?! Ibsen veszedelmes ember volt: leleplező, meztelenítő, megvesztcgethetetlen tollforgató a javából. Ady perdöntő koronatanú: „Ibsen kriptájából hideg szél vág délre. Úgy sivít, mint egy boszorkánytüdő, s úgy kérdez, mint szt. Ágoston hite szerint az Ür fog bennünket kérdezni." Ady „északi emberének" itt a fogantatása: „Ember beszél, kinek a sors, / Az élet, évek és napok / Szívének gyökeréig fájnak." Ibsen és Ady mint „északi ember": európai plusz-tényező. Ennek az északi emberségnek azonban semmi köze a nácizmus által gyilkos hatalmi hazugsággá gyalázott „Nordmensch"-hez, mert az ibseni északon „gyökösebb a szó, / Mélyebbről jön és nemesebben". Ibsennel és Ibsenből Észak vox humanája szól, kérdez, vádol és támad. A tőkés polgári társadalomban minden igaz nagy író veszedelmes ember volt: kellemetlen kérdező vagy vádoló. A századvég irodalmi típusának leghitelesebb képviselői csak az Ibsenek és Zolák lehettek. Papirosfigurák? Az irodalom halhatatlanjai és a történelem tényezői. „Ha lesz a mi korunknak eldicsekedni valója a kultúrhistória előtt, a legelsők között majd Ibsenre mutat", vallja Ady. Ibsen drámaíró volt, és a modern dráma kialakulása nélküle elképzelhetetlen. Ös volt, első, alap és minta. Hogy a modern német dráma „Ahnherr"-je, őse Ibsen volt, ez nemcsak a legilletékesebbnek — Alfred Kerrnek — a megállapítása, de irodalmi közhely is. Amikor Németországban bemutatták a Kísérteteket, Hoffary dán egyetemi tanár 41