Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

A VÁDLOTT MEGSZÓLAL

ellen vezetett győztes háborúnak ez az eredménye — új barbarizmus. „Az emberiség nagy egyforma lelkek szimfóniája. Aki csak úgy tudja az emberiséget megérteni és szolgálni, hogy előbb annak egyik elemét kénytelen szétrombolni, az kivédhetetlenül barbár lett" — ítél Romain Rolland. Aki békében gátlás nélkül dúlhat fel otthonokat, és tör derékba egzisztenciákat, az ezzel abszolúciót nyer minden erőszakpróbára. Akinek pedig kettétörték életét, abba ugyanúgy és kiirthatatlanül ágyazták bele a bellicizmust. Egyforma háborús lelkiségre predesztinálva, most már mindkettő egyformán kapható bármilyen felelőtlen kalandra. Amikor a győző nem vet gátat a barbarizmusnak: győző és legyőzött egyformán az embertelenség hínárjában, rabszolgaságában reked. A szlovákiai fasizmus idején minket leléptettek az akciók színpadáról, és mi magunkba nézhettünk. Mi tegnap és ma az emberi magatartás hűségét jelentettük. Mi mint kis népcsoport megpróbáltunk és kiteljesítettünk itt valamit, ami a nagy hatalmi alakulatoknak nem sikerülhet: a vox humana hétköznapját. Ez volt indítónk régen, ez lett megőrzőnk tegnap, és ez lehetett volna kiteljesedésünk, kinyilatkoztatásunk mindenki láttára és hallatára. Ez az itteni magyarság képtelen bárminő gyűlöletakcióra: immúnis minden hatalmi barbarizmussal szemben. Lényeggé vált befelé fordulás nem eredményezhet kifelé robbanó barbár ágálást, mely csak az üres kispolgári kapzsi üzlet belső „hősi" elkendőzése, látszólagos kivezető út az útvesztőből. Bajkeverést, íntrikát, ténykiforgatást, ügyvédi rabulisztikát mi nem ismerünk és nem alkalmazunk. Mi, akik távol tartottuk magunkat minden demagóg politikától, sodródástól, árral való úszástól, ma szinte idegenül nézzük a szenvedélyek itteni egyoldalú sovén tobzódását. Tájainkon a humanisztikus és demokratikus bizonyosságok és muszájok oly érték- és hitelzuhanásának vagyunk mindennapi szenvedő tanúi, hogy félve várjuk a másnapot: mi jöhet itt még?! Félve és mégis remélve, hogy a ČSR-re is vonatkozni fog Jaurěs szava: „A hatalom egy átmeneti gyengeség kifejezése." Egyszer már megértünk ilyet. A hatalmi indíték 1918ban is megvolt. Emanuel Rádi bizonyítja: 414