Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

A VÁDLOTT MEGSZÓLAL

re és kárára. Itt túszként, fogolyként, tanúként, páriaként, de szólni kell nem magunkért, de azért a többért és többletért, amit mi mint a vox humana elkötelezettjei jelentünk a mások eszméltetésére, tanulságára. Aki minket kisemmiz, aki minket megtagad, az a jót tagadja meg, az önhúsába tép, és magát kisebbíti, hitelét, lényegét, melynek tegnap és ma mi voltunk és vagyunk próbája, tükre, felmentvénye és elmarasztalója. „Ha szlávot mondasz, akkor ember feleljen neked." Kollár a szlávságot emberséggel azonosította. Van rá oka és joga: gondoljunk Húszra, Komenskýre, Masarykra, Šaldára, Nejedlýre, Bezručra, Hašekre, Čapekre, Hviezdoslavra. Gondoljunk Reymontra, Gorkijra, Fegyinre, Vera Fignerre és Leninre. Emberségnek van-e nagyobb példája, mint Tolsztoj? És honnan jött az első jeladás emberségre, mi felelt radikálisan a világ imperialista bajaira, hatalmi betegségeire? A háborút bélyegző első szavak a rádió hullámain 1917-ben újra csak szláv hangok voltak. A szláv forradalmi emberség a világ népeitől várta a feleletet. Húsz év múlva a pángermán hatalmi tudat új háborút robbantott ki. A háború a német fasizmus legyőzetésével ért véget. Az embertelenségnek háborúra szervezett erői csatát vesztettek, amiből logikusan következik, hogy az emberséges élet lehetőségei is visszatértek. Még a szavai sem térhettek vissza! Ma az emberség Európa mostohagyermeke. Hiába hívom a szlávot: ember nem felel többé. Mi e tájakon magyarul mindig embert mondtunk. Mondhattuk: Ady volt magyar örökségünk, és Masaryk csehszlovák hozományunk. Elorozhatatlan vagyonnak — a humánumnak — lettünk kincstartói, sáfárjai, elkötelezettjei. Mi embert mondtunk akkor is, és csak azért is, amikor e hazában a szláv hangok csak a német barbarizmust tudták igenelni, és mai némítottságunkban is embert őrzünk, zálogot, kincset, hűséggel megverten és türelemmel. Amikor az embertelenség háborúja véget ért: a szláv emberség visszhangját vártuk, a testvéri meglátást és szolidaritást, a köszönet szavát az e tájakon végzett mentő és megtartó szolgálatért. Mi embert mondtunk magyarul, és a mai csehszlovák válasz: nagyszláv politika lett. Újra hatalmi totalitás, erőtér, melyben mi újra „téridegenek" lettünk: kiküszöbölendő elemek, büntető szankciók áldozatai. Mi 409