Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

A VÁDLOTT MEGSZÓLAL

tudó mai csalódása meztelenkedik felénk. Az a biztos tudat, hogy az ítélet napján mi tisztán állunk — és így büntetlenül, sőt jutalmazottan —, kapott itt halálos léket. Süllyedünk, mert tiszták maradtunk! Süllyedünk, mert ártatlanok vagyunk! Segítség! Igazságot! ítéletet! 7 Perben állunk, tanúkat idézünk, talán aránytalanul bőven, de egy hamis beidegzettséget kell megtörnünk, egy az elhallgattatás, elnémulás és némítás diluviális rétegei alá került ismeretlen világot kell dokumentálnunk: a szlovenszkói vox humana tanúságát és tanulságát, az emberi magatartás itteni próbáját, amikor kitűnt, hogy magyar részről böcsületes szegénylegények pihennek a romok alatt. . . Szegény naiv legények; a tegnap merői — a ma kiábrándultjai: ,,Ha egyszer még lesz alkalom, s marad Európa, melynek sorsunkról és tapasztalatainkról beszámolót adjunk a gondolat szabad közlésének, az észlelet érdektől független kimondásának szabad világában, ez a beszámoló korántsem lesz érdektelen." (Peéry: Perem-magyarok) Hol az alkalom, hol az érdeklődés? Európa: hazánk, miért nem felelsz? Szabad gondolat, bátor szó — hol a visszhangod? Bűnös vagy, áldozat vagy, fogoly és vádlott, ki szóhoz sem juthat, kit szóhoz nem engednek. Magyar vagy, szlovenszkói magyar: némulj el és bűnhődj! Magyarnál már mindig több voltál. Ezt a szűkítést, ezt a kizárólagosságot sose fogadtad el. Példa akartál és példa tudtál lenni — másoknak is: az összezavart közép-európai sors mentő síkja, eleme, formája. ,,Mi a nagy európai és közép-európai összefüggésekbe állítottuk sorsunkat" — ennyi és nem kevesebb a csehszlovákiai magyar kisebbség életkerete. És az életkeretet szinte elemésztő — missziós tudat töltötte ki: „Magunkért szólunk majd, és elrendeltetésünk ezt a hangot a béke s emberi összetartozás egyetemes szózatává emeli." Balogh Edgár mondta ezt, a sar400