Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

A VÁDLOTT MEGSZÓLAL

a nemzet nem azonos a párttal. A nemzet otthagyta az elvek és nézetek egyfajta formáit, igéit és mozdulatait, mint a ruhadarabot szokás, használat után." A fasizmus mint szennyes, mit az ember eldobhat magától, forradalmibb, lázítóbb megállapítást fasiszta államban lehet-e tenni? És a magyar író megtette. Egvedül a magyar író. Tiso ellenkezőjét szuggerálta: ,,A nemzet és a párt sorsa egy. És a jövőben is így lesz." (Grenzbote 1943. XI. 6.) Tuka is másképp kottázta: ,,A világ elkövetkező politikai grammatikájában ez a fogalom, hogy a »párt«, német minta után az egész nép egyesítését fogja jelenteni." A magyar író nem a barbarizmus politikai grammatikája szerint beszél, ő ,,az erkölcsi restitúció híve, mivelhogy béke és emberi értelmű élet csak így térhet vissza az igazság és mindenki számára" (1943 karácsony). A szlovenszkói magyar író a Mach-korszakban az erkölcsi tisztaság megszállottja. Kínosan pontos tisztaságigyekezet ez: jaj, csak makulát nem ejteni a vox humanán. Minden agysejt, minden szívütem, ráció és lélek, szellem és jellem erre van beállítva: ,,E helyzetben sok az árvaság veszélye... de még több az erkölcsi tisztaság és nagyság, mely a m a g a idejében még egyszer nagyon is számítani fog." (Peéry, Esti Újság 1940. I. 2.) A. maga idejében: amikor nem a barbarizmus törvényei aralkodnak! A fasizmus legyőzetése után, amikor újra az emberi jogok határozzák meg a történelmet és az emberi méltóság az egyéni magatartást. Amikor az antifasizmus ítél elevenek és holtak felett. A szlovenszkói magyar író százszázalékos tudatban készült a holtbiztos igazolásra. Munkája nem más, mint állandó ítéletinvoká1 á s : ., S mint akinek talán búcsúznia kell, tisztán szeretne látni, már nem is a gyakorlati eredmény miatt, hanem hogy megállhasson a végső lelkiismeret-vizsgálat előtt." (Peéry, 1943. III. 12.) A magyar író felelni akar, tanúskodni400