Fábry Zoltán: Stószi délelőttök
A VÁDLOTT MEGSZÓLAL
ágálnak, nem öntenek olajat a tűzre, nem szaggatnak sebeket, és nem sarkantyúznak szenvedélyeket: krisztusi emberséget, cselekvő emberszeretetet, építő és megtartó magyar józanságot hirdetnek. Családon belül. És családon kívül." (uo.) A vox humana a költő hitelével itt nyugtázza először Eszterházy és az őt követő pártmagyarság másult mentalitását, antihitlerizmusát, antijarossizmusát. Amit a Magyar Párt a nácizmussal szembehelyezett, az a különbséget hangoztató és vállaló „keresztény humanizmus" volt, és ez akkor sok volt! Ha ezt a keresztény humanizmust dobjuk a serpenyőbe, akkor a volt Esterházy-bűnök és a kiérlelt antihitlerizmus között helyrebillen az igazság egyensúlya: bűn és erény holtponton áll. Ezt az állapotot, ezt súlya: bűn és erény holponton áll. Ezt az állapotot, ezt az összegezést, ezt a változást, ezt az eredményt negligálni, bűn. A Magyar Párt, melyet a német és szlovák fasiszta pártok avattak ellenlábassá: üldözött párt volt mindvégig. Párt, ,,mely nem fejthet ki politikai működést", mint ezt Esterházy a parlamentben (1940. V. 15.) kijelentette — lehet-e kollaboráns párt? Mióta szaggatnak le kollaboráns pártok tagjainak kabátjáról párt jelvény eket kivezényelt FSisták, Hlinka-gárdisták, és Gestapók mért pofozzák a magyar párt tagjait? Illaván az antifasisztákon kívül mért voltak csak magyar pártiak internálva? A szlovenszkói magyar —német —szlovák viszonyra perdöntő jelentőségű kiindulópont Tiso privigyei beszéde: ,,A magyarok, akik szintén élnek Szlovákiában . . . irigylik a németektől, hogy annyi jogot adtunk nekik. Ezt válaszoltam nekik: jöjjetek velünk, ahogy a mi németjeink jönnek, és akkor ugyanazon jogokat fogjátok kapni." (Új Hírek 1938. XII. 4.) A csábítás ténye kétségtelen. Ára és jutalma: a fasizmus. De a nemzetiszocializmus a magyarság felé címet téveszt, csábításai nem hatnak többé. A Magyar Párt és a fasizmus közé a szlovenszkói magyarság húsz év alat ellenerővé kifejlett emberi magatartása vert éket. A nácizmus konjunktúrája magyarokat nem téveszhet meg többé. Esterházy kategorikusan szögezi le: 384