Fábry Zoltán: Stószi délelőttök
A VÁDLOTT MEGSZÓLAL
vert államokban kezdhetjük meg: a művelt nemzetek kisebbségeinek ebben fontos és tiszteletre méltó feladatuk van." Ha van kisebbség, mely ezt az európai célkitűzést nyugtázza, akkor Európa nem találhat történelmileg igazoltabb népcsoportot, mint a szlovenszkói magyar kisebbséget: az emberiség igénymaximumának, a szolidaritástudatnak ez elárvult és elárult megszállottját. Összegezésképp Jócsik Lajosnak, már Budapesten megjelent könyvéből — Iskola a magyarságra — idézek: ,,Egy magasabb európai magatartás kialakítása lebegett szemünk előtt, mely minden közép-európai kis nép számára megnyugvást ad . . . Ügy képzeltük, hogy van, létezik egy magasabb életforma, mely európai, szociális, gazdasági és esztétikai értéktöbbletet jelenthet úgy a kisebbségi magyarság, mint a többségi nemzet számára. Csak oly megoldások bírtak számunkra jelentőséggel, melyek értéke általános volt és vonzást gyakoroltak mindenkire . . . Eszelősei lettünk emelkedett elképzeléseinknek. Birtokon kívül éltünk, és más népek gondjait is nyakunkba vettük. Kisebbségi magyarok voltunk, és saját sorsunkon túl izgatott azok sorsa is, akik a kisebbségi helyzetet ránk kényszerítették. Van még egy példa erre a történelemben?" A vox humana tájainkon nem szürkülhetett frázissá: az európai tudatot eltiprással fenyegető német barbarizmus eszmélésünk csíráját adekvát magatartássá terebélyesítette. Az ellenség közös volt: a manifesztálások magyarul, csehül, szlovákul egy nyelvet beszéltek: antifasizmust. De a harc elveszett — mielőtt megkezdődött volna. A világpolitika oly konstellációkat teremtett, melyek szétszakították az antifasiszta egységet. Mindenki magára volt utalva: becsületére. Egymásról nem tudva, egymástól elszakítva kellett megállni a próbát mindenkinek, nemzeteknek, népcsoportoknak, egyéneknek külön-külön. A tét: az emberséges magatartás volt a fasizmusnak az egyetlen lényeg es ellenereje. 3 A müncheni határozat eredményeképpen a szlovenszkói magyarság nagy része átkerült Magyarországra. Minket 377