Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

ANTISEMATIZMUS - IV. A kritika árnyékában

újra és mindig neki kell. A bűnbak szerep: hitelrontás, és — ami az irodalom szempontjából a legrosszabb — időveszteséggel, idővesztéssel jár. Az igazság mindig később és — későn derül ki. A kritika azonban a jelenre akar hatni, a jelenben a mában jövőt formálni. A kritika az aktualitás pere, de pozitív, időből, korból adódó visszhang nélkül elfúl, megreked. És ha későbbi fellebbezéseknél győz is, igazsága már csak példa és tanulság lehet, és nem a fontcsabb, az aktívabb, az aktuálisabb: az azonnal ható változás és változtatás előidézése. A kritikus igazságobjektuma, próbája: a mű. A megbírálandó, a minősítésre váró mű. Ezért kritikust igazolni és cáfolni csak művekkel lehet. És a mű itt egyben és egyszerre lesz a kritika igaza vagy — elmarasztalója. A kritika és a mű párharcában győzzön a több, a nagyobb. És ez a nagyobb csak a mű lehet. Az alkotás. A teremtés! (A kritikus: az impotens költő.) Ha ez megtörténik, a kritikus lesz a legboldogabb, legigazoltabb: sugallatát, célját elérte, tisztelgőn, elismerőn leteheti a fegyvert. Utána és helyette most már az igazi harmadvirágzás beszéljen: a mű! Ne a kritikus, ne a publicista legyen a kifelé látható és felmutatható eredmény. Kritikus és publicista nem lehet egy irodalom biológiai, organikus summája. Sőtér Istvánnak, a Világos utáni irodalmat felmérő nagy művében (Nemzet és haladás, Budapest 1963, 148.) olvasom éppen Gyulai Pállal kapcsolatban: ,,A Világos utáni irodalom számára tehát a kritika nagyjából tisztázta a követendő — és az elvetendő példák egész sorát. Ez a tisztázás az 50-es évtized közepére nagyjából befejeződik ugyan, de a még oly módszeres és magasrendű kritikai munka sem teremt irodalmat egymagában. A legnagyobb, a legdöntőbb vállalkozásoknak az írók alkotóműhelyében kell végbemenniük." Kritikus nem reprezentálhat irodalmat: ez a szépirodalom dolga és küldetése. Amíg ez nem így lesz, addig irodalmunk nem töri át önnön bűv- és átokkörét! Beszéljen a vers és a novella, bizonyítson a dráma és a regény! És ha ez a mondanivaló mindenfelé hallhatón fog megnyilatkozni, ha a gyümölcs nemesen beérik, egy gondolatfoszlány, egy szívrezdülés szálljon majd az ócsárolt kritika és 367