Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

ANTISEMATIZMUS - III. 1937 árnyékában

között ott volt Sztálin is. Miért? Mert az 1955 oldalas szöveggyűjteményben Sztálinra is jut 22 oldal. A bizantinizmus netovábbja! 1955:22 mint arány, és 1,1 % mint egyenérték. És mindez csak azért, hogy a címben ott legyen a neve Marx, Engels és Lenin mellett! Sztálin neve maga volt a nélkülözhetetlenség. Senki és semmi Sztálin nélkül! Laco Novomeský vallja ma, hogy az irodalmi mérce az lett, ki hányszor írja le Sztálin nevét. Én ugyan jókor kitörültem szótáramból a nevét! 1950-ben egy kassai békeelőadásom után a dogmatikusok és személyi kultuszosok felhördültek: két órán át beszéltem békéről és békeharcról anélkül, hogy Sztálin nevét kiejtettem volna. Hogy szabad a békéről és békeharcról Sztálin nevének említése nélkül szólni, hisz a nóta is állandóan bömbölte a rádióból: „Mert Sztálin a béke, mert Sztálin nevével épül a világ ..." Nekem könnyű volt: én 1948-ban már egy évtizedes antitoxint, ellenmérget hordoztam magamban: vértezve voltam. Személyi kultusz, dogmatizmus, sematizmus a szememben holt, idegen, visszataszító, amorális fogalmakká váltak. A dogmatikus sematizmus „esztétikája" — a zsdanovizmus — maga a lehetetlenség; az ember fejéhez kapva eszmélt: mi van itt, mi történik itt?! Ezt a nótát én nem fújhattam. Ekkor indult útjára hallgatásom, elnémulásom legendája. Dehogy hallgattam, csak másképp beszéltem. Megírtam én majd minden héten a cikkemet az Új Szónak, de az sokszor a papírkosárba vándorolt. (Ezek nagy része aztán a Gondolat igazában és a Béke igazában jelent meg először: összesen 32 cikk!) A hagyomány éltetésével — nagy költők, írók, gondolkodók évfordulóin —, a gondolat és a béke igazával próbálkozott itt a szocialista vox humana hangja, példája, sugallata — a dogmatizmus, személyi kultusz ellenmérgeként és sematizmust hatálytalanítón. Ez persze nem tetszett, és jött a kultúrrovatvezető levele: „írj az örömteli májusokról!" Értitek? Én, a kritikus, a frázisgyilkos, én, az antifasizmus permanens elkötelezettje, írjak közhelyes vezércikkeket! Azaz: hallgassak el egészen . . . Amikor mint kritikus végre szóhoz juthattam (figyeljük meg: itteni könyvekről csak 1954-ben jelenhetett meg első 360