Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

ANTISEMATIZMUS - I. A humánum műfaja

Egyszer azt írtam: a költészet az őszinteség műfaja. A sematizmus: alkalmazkodás, sablonalkalmazás, frázis és őszintetlenség. A költészet ipso facto: antisematizmus. A költőnek őrizkednie kell a sematizmustól, mint a tűznek a víztől! A sematizmus elfojtja, eloltja a tüzet: az érzelmet csakúgy, mint a gondolatot és akaratot. A sematizmus végső fokon: lélektelen, szellemtelen. embertelen. A költészet: lélek, szellem, ember. A költészet a humánum műfaja. A költészet a vox humana. A vox humana tagadása nem más, mint a költészet elvetése. Az emberség dolga: a költészet dolga! „Res poetica: res humana!", Johannes R. Becher végrendeletét négy év előtt — mint közvetítő és adaptáló — testáltam fiatal költőinkre. A vox humana emlékezetes szlovákiai magyar pere — mely válasz és támadás akart lenni költészetünknek a „res poetica: res humana" folyamatossági vonalára való beállítása ellen — valójában a sematizmus egyik utócsatározása volt. Szinte hihetetlen, hogy e csínyhez egy sematizmusmentes költőegyéniség adta oda nevét, szavát és hitelét! E tény és a vox humana hallgatólagos elmarasztalása — a gyűlésen egyetlenegy ember kelt csak védelmére!* — mutatja, hogy akkoriban a sematizmusnak még erős talaja volt nálunk. Ma — ha megtartják mindazt, amit íróink, költőink a vita folyamán megírtak — az 1959-es puccsot már nem lehetne megismételni. írás közben két, majdnem egyszerre elhangzott megnyilatkozás fut a tollam alá. Az idős íróé és egy fiatalé. Egri Viktor lelkendezve ír egy novelláról, egyetlenegy Mináč-novelláról: Aki az úton jár. A befejező mondat így hangzik: „Vigyázz az emberségedre, ne dobd el magadtól közönyösen, részvét nélkül, mert nincs nála drágább, nemesebb, mondja a novella. És ez a lényeg, ez dönti el az írás értékét." A lényeg: az emberség. Az írás lényege és értelme, mértéke és értéke: a vox humana. Ha a sematizmus után pontot akarunk tenni, akkor csak így tehetjük, s nem hiszem, hogy ezzel az író csupán a ló másik oldalá* Utólag tudtam meg, hogy ketten voltak. ! Kgm 22 Fábry Z.: Stószi délelőttök 337