Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

ANTISEMATIZMUS - I. A humánum műfaja

nem törvény. A költő az örök kezdet és megújulás; a megfiatalító goethei „stirb und werde", halj meg, hogy újra másképp élhess! Költő csak így lehet jelszó és névadó. „Készítsd a szavakat, költő, holnap már vezetned kell": mondotta nálunk mindjárt a húszas évek elején Földes Sándor. A költőnek tehát vezetési igénye, lehetősége és így kikerülhetetlen, elháríthatatlan funkciója van. A sematizmusban ő lesz a vezetett, az irányított. Nem irányító többé. A sematizmus a Fejbólintó Jánosok költészete: gramofonlemez, imamalom. A sematizmusban a költő nem lehet névadó, megszűnt alkotni, teremteni, törvényt szövegezni, elöl járni. Heinrich Mann egyszer pontosan megállapította a költőt fenyegető veszély két pólusát: „A költészetben két dologra kell ügyelni: a költőnek nem szabad sem elárvulnia, sem magát alárendelnie". Az irodalom és az élen a költészet nem ismert parancsot, felelősséget oldó irányító kényelmet. Százötven év előtt mondotta Humboldt — a német átokkal, az Untertangeísttel, az alattvalószellemme! kapcsolatban: „Akit gyakran és sokat irányítanak, könnyen és önként áldozza fel önállóságát." J. R. Becher a séma, a sablon, az irányítás ellen — a költészet védelmében — Lenint játssza ki: „Kétségtelenül az irodalmi tevékenység az, mely a legkevésbé tűr mechanikus egyenlősdit, nivellálást, kisebbség fölötti többségi uralmat. Kétségtelen, hogy ezen a téren feltétlenül szükséges a személyi iniciatívának, az individuális hajlamoknak a biztosítása, hogy a. gondolatok és a fantázia, a forma és a tartalom tág játékteret kapjon. Ez mind vitathatatlan, de ez ugyanakkor azt is bizonyítja, hogy a proletariátus párttevékenységének irodalmi részét nem azonosíthatjuk sablonszerűén a proletariátus párttevékenységének más területeivel." A sematizmusról nem lehet a dogmaiizmus nélkül beszélni. Összetartoznak. A sematizmus: okozat; okát a dogmatizmusban kell keresni. A sematizmus nem más, mint felhígított, vulgarizált dogmatizmus. Könnyítés, mely felelőtlenségbe csap át. A dogmatizmus a feltétlenség, a kizárólagosság fanatizmusa. A diktátum csalhatatlansága, merevsége, embervonatkozás-nélkülisége, és így — embertelensége. A dogma 331