Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

ANTISEMATIZMUS - I. A humánum műfaja

talanításán nyugszanak, míg a tulajdonképpeni prófécia, a prófétaszellem, mely jövőt lát — mert ő, aki azt megteremti —, mindenképpen egyéni". A paradox Ady-attitűd -- „Tábor vagyok gőgben, egyedül" — a legigazibb költői önarckép. Ady Endre csak így lehetett személyében — minden: magyar a magyarság képviseletében, ember az emberiség nevében: ,,m agyar az űzött magyarságban", „ember az embertelenségben". A próféta a nagyobb közösségért érzett gond és felelősség. Ezért mondhatja Jakob Wassermann Faber]ében: „Minden próféta gond-ember, és csak ezzel és így válik prófétává. " Ady a magyarság és az emberiség egy ügyét saját személyében, saját gondjaként élte meg, élte át. Az egész magyarság, majd az egész emberiség sorsa a költő legszemélyesebb, átruházhatatlan, lerázhatatlan ügye lett. Ady nagy, háborús magányának értelmét — és ezzel a költői nagy magány titkát — Kuncz Aladár mondotta ki annak idején a zilahi Ady-ünnepségeken: „Mi (azaz: a háború foglyai és internáltjai, és ő maga mint a francia „Fekete kolostor" lakója) együtt, a szenvedésnek és felelősségnek közös megosztásával éltük meg a történelmi időket, míg ő egyes-egyedül állt harcokban a titkos jövőért." És ez a titkos jövő titok nélkül állt Ady előtt: igazolt realitást közvetített. A költő mint próféta nem jós, nem a titok, hanem a valóság feltárója, felmérője, az, aki kendőzés nélkül levonja a konzekvenciákat. De ennek feltétele a „nagy magányos" örök negyvennapi pusztába vonulása. „Be mély az én zárottságom", sóhajtotta csodálkozón, felmérőn és megállapítón Ady, és ez a mélységből kiáltás, ez a de profundis kihatásában a legnagyobb méretű költői és emberi kisugárzást jelentette! Ady önszemélyére összpontosítottan szinte magánháborút folytatott a magyar társadalmi anomáliák ellen. Ady „mély zárottságban" elkülönülten „forradalomban", foradalmábanélt — előpéldázón — a tömegforradalomért, a „holnap fehéreinek" győzelméért. És akkor ebbe az árva, de harcos zárottságba belevágott a háború, hogy Ady most még nagyobb magára hagyottságban, még mélyebb zárottságban — mint „újból élő és 326