Fábry Zoltán: Stószi délelőttök
ANTISEMATIZMUS - I. A humánum műfaja
sági és szociális mozgalmaival függnek össze". Wieland Herzfelde, a két világháború között a legnagyobb baloldali könyvkiadó, a Malik vezetője, nem ismeri el a kizárólagos individuális fenomént, mert, ,,minden ember nemcsak a környezetével való kölcsönös viszonynak a produktuma, hanem az elődeié is, akik ugyancsak ki voltak téve annak idején környezetük hatásának." Johannes R. Becher is így tudja: „amit az egyes ember lát, az sok ember együttes látásának eredménye, és így minden pillantásban végtelen sok pillantás összegeződik". (József Attila: „Én úgy vagyok, hogy már százezer éve nézem, amit meglátok hirtelen.") Max Hermann-Neisse, az emigrációban meghalt költő, az egyéniség döntő szerepét húzza alá: „Csak az egyéniség tehet valamit igazán az emberiség javára . .. Csak azt tudom majd meggyőzően képviselni és a mások ügyeként szenvedélyesen végigharcolni, amit magamban alaposan meghánytam-vetettem." Ebből is látjuk: individualizmus tisztán, önmagáért való jelentkezésben nincs, nem létezik. Hermann Kesser nem tudja elképzelni, hogy az író vagy költő kivonhatná magát a szocialista mozgalom reflexe alól. Luc Durtain válasza rövid és velős: „A művészet mint individuális fenomén? Lényegét tekintve, igen, de magatartásában: nem!" A lényeges szóhoz értünk: magatartás. A magatartás nem más, mint az én próbája, az én ember- és társadalmi viszonylata. A magatartás: válaszút. Állásfoglalás: dönteni kell. A magatartás: erkölcsi kategória. Erkölcsi magatartás viszont sose lehet öncélú. A magatartás a kollektivitás tartópillére. Valamiért kell lennem, vagy valami ellen kell védekeznem. És ez a valami csak közösségi cél vagy közösségi védekezés lehet. Az antifasizmus világító példa: az egyéni tettek, magatartások, megpróbáltatások végösszege adta az antifasizmus közösségi erkölcstöbbletét, fölényét, győzelmét és — máig ható érvényességét, éberségét. A költészet sem lehet más. A költészet az individualizmus és kollektivizmus termékeny és termékenyítő kölcsönviszonylata. A költészet: individualizmus pozitív előjellel és így — kollektív eredménnyel. Amikor Majakovszkij meghalt, az öngyilkosság — tehát egy magányirtózat — ellensúlyozására a megemlékezések refrénje így hangzott: a költő szociális lény. József Attila halála mi mást mondott? És a két 21 Fábry Z.: Stószi délelőttök 321