Fábry Zoltán: Stószi délelőttök
MAG HÓ ALATT - Stószi jegyzetek
A SZLOVÁKIAI VOX HUMANA sose volt konstruált szóötlet, ad hoc kisajátítás, de mindig adottsági eredmény. Realitás és bizonyosság. Nem kivétel és felmagasztalt tetőfok, de hétköznapok mértéke. A Vox Humana címen rólam szóló pesti rádióelőadás után sok levelet kaptam sose látott, hallott emberektől, akik innen kerültek át. Az egyik levél írója bocsánatot kér az esetleges alkalmatlankodásért, ,,de valahogy mi sz^venszkói magyarok mindig közelebb voltunk egymáshoz. Valahogy lélekben nemesebbek vagyunk és egymást szeretők". Kis közösségek és így a kisebbségi lét, természetesen közelebb hozzák egymáshoz az embereket. Emberibbé válnak: egymást tudókká és vigyázókká. Az embert, a jellemet itt a közös sors, a kollektivitás formálja és őrzi. A lét próbatétté nehezül. A döntő kritérium nem lehet más, mint — magatartás. És a magatartás e létformában a kitartás szópárjává keményedik. Kitartó magatartás hűséget igényel: folyamatosságot, megszakíthatatlanságot. És e hűség hitele és gerince: az ember, az emberség. Csak így lehetett a vox humana szava és tette csehszlovákiai életünk lényegösszegezője. Nyoma van a mindennapban, és peremfokon matuzsálemi kor bizonyítja: G ö m ö r y János könyve: Emlékeim egy letűnt világról. A fiatal és középnemzedéknek nem mond semmit e név. A külső jelzések sem adnak felfigyeltető magyarázatot. A ma 95 éves Gömöry János az ősi eperjesi evangélikus kollégium főgimnáziumának volt az igazgatója. Az első republikában nyugdíjaztatása után Kassára költözik, s a Kazinczy Társaságnak lesz főembere. 1948-ban kitelepítik. Pest mellé kerül egy faluba: Sóskútra; felesége halála után pedig a budai hidegkúti Pedagógiai Otthonba, ott megírja emlékezéseit, s ezeket a budapesti Szépirodalmi Könyvkiadó 1954-ben prezentálta az olvasóknak. Sok fontos adalék tárháza e könyv, mely azonban többet és fontosabbat jelent emlékezésnél, visszanézésnél. E könyv egy magatartás gerincét hordozza és példázza. Azt a nekünk oly fon fos és döntő tényt, hogy egy szlovákiai magyar ember matuzsálemi éltében mindig és minden körülmények között az emberi magatartás törvényeit követte. Amit elmond, leír és továbbad, az a legtisztább, 310
