Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Stószi látogatások- beszélgetések - I. Élet és irodalom

STÓSZI LÁTOGATÁSOK - BESZÉLGETÉSEK I. ÉLET ÉS IRODALOM (1965) 1. Az utóbbi időben vegyesen jelennek meg régebbi és újabb tanulmányainak gyűjteményei. Milyen kapcsolatot lát tegnapi és mai munkássága között, mennyiben változott tevékenységének iránya és mennyiben maradt azonos a tegnapival? Az irodalmi közvélemény a következetes magatartás példájaként tart számon. Viszont írásaim egyik egyre viszszatérő motívuma: változni, változtatni. Itt tehát egy paradoxon vár feloldásra. A magyarázatot a kiindulási pont adja, a fogantatás; egy élmény eszméletté váltása, tudattá vállalása. Az 1932-ben elkobzott Az éhség legendájában ez olvasható: „Nekem életet eldöntőn a háború, a front volt a fő élményem, és mindenre, ami ezután jött, és ami még jönni fog: borzalomra, kínra, emberi gonoszságra, nyomorúságra, az ember állattá aljasítására ez az én legfőbb összehasonlító mértékem." A világháborúk századában élünk és e permanencia napjaink lidércvalósága. Ez a folyamat magával hozza, kikényszeríti az ellenállás állandósítását. Az író e strázsán egy életre, felválthatatlanul áll a posztján. És ez a makacs non possumus nem egyéni érdem. A változatlan háborúterhes körülmények és adottságok kényszerítik ki az egyvonalú megmakacsoltságot. És ennyiben változatlan. Próbálj itt változtatni, más lenni, ha tudsz; próbáld elhagyni, otthagyni posztodat, ha mered: hűtlenség, árulás lesz tetted neve! Strázsálásnak csak akkor van értelme, ha a poszt mögött olyan had áll, mely ellenerőt jelent: antiimperializmust. Á háború embertelenítő kényszere felfokozza az emberségtudatot. A humánum történelmi tényezővé válik, szociológiai törvénnyé: szocialista humanizmussá. Az antifasizmus kohéziós erejét ez az emberségtudat fűtötte és biztosította. Az antifasizmus világprogram lett és maradt. Az ellenség viszont ma nagyobb és globálisabb: az atomfasizmus teljes éberséget követel. A magatartás gerince, 295