Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Vallomás a rokonságról és az akadályokról

minél kevesebbet ismerünk meg a másikból: az összehasonlítási mércét kerülni kell. Az egyik népi demokratikus országban bürokratikus értelmetlenség csap sorompót minden mű ismertetése, kritikája elé, lett légyen az nyugati vagy e térfélbeli, mely nem jelent meg náluk, vagy nem kapható az ottani könyvkereskedésekben. Az elkésettségnek, a lekésettségnek micsoda óriási lehetőségei adódnak így, a lemaradásnak micsoda eshetőségei nyílnak itt! A tegnaphoz képest persze van haladás. 1955-ben József Attila születésének 50. évfordulóját ünnepeltük. Akkori irodalmi lapunk, a Fáklya is kivette belőle a részét. Mindenki azt várta, hogy a Fáklya ez alkalommal címlapján József Attila képét hozza. Amikor ez nem így történt, tiltakozó érdeklődésemre ezt a feleletet kaptam: a két ország (két népi demokrácia!) között kissé feszült a viszony, és egy magyar költő nagy címlapképe provokációként hatott volna. József Attila mint a szocialista tábor provokátora! És épp Csehszlovákiában, mely oly hamar és példamutatón tisztelgett fordításával, köteteivel József Attila közös munkára szólító és hivatott szelleme előtt! A harcot, amelyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés • s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk, és nem is kevés. De mi még mindig a kevésnél tartunk! így aztán nem csoda, ha József Attilát előbb adaptálta a francia és olasz irodalom, mint a „sztálini korszak" szovjet irodalma. A magyar lírának legnagyobb becsülete ma is Franciaországban van. Illyés Gyulának hol van a szocialista országokban (ha egyáltalában van) olyan reprezentatív fordítása, kötete, mint amilyennel a francia haladó kultúra épp most ünnepli? Németh Lászlót számtalan kiadásban és fordításban olvassák Nyugaton és magában NyugatNémetországban is. Vajon hány műve fut a szocialista szektor országaiban? A szocialista országok irodalmainak a közlekedő edények törvényeit kellene demonstrálniuk. A közlekedő edények szabályai azonban itt csődöt mondanak: az edények el-eldugulnak. Az NDK irodalompolitikájára jellem290