Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Vallomás a rokonságról és az akadályokról

tanak. Velük és általuk a nemzetköziség értelme, a béke került újra veszélyzónába. Az expresszionista Iwan Göll mondotta annak idején: ,,A művészet belső lényegét, a világrokonságot figyelmen kívül hagyják." A világirodalmat mint világrokonságot mindenek felett és mindenek ellenére kell ma figyelembe venni. A világot nem szabad a szétbontok, az elidegenítők, a fajüldözők és az emberkisebbítők kezében hagyni. Az ignorálok és negligálok ezzel a világrokonság alapját, a békét hatálytalaníthatják. A világirodalmat mint a világrokonság tényét, mint a rokonítás lehetőségét kell erősíteni és tudatosítani. Az ultrák támadását előre kell kivédeni: a világrokonító irodalomnak szabad utat kell biztosítani! Ami szükséges, az valami olyasféle, mint ami régen a népfront-politika volt. A differenciákat félretéve, közösen kell összefogni a világ „veszettei" ellen. Ami összeköt, az kell hogy erősebb legyen, mint ami elválaszt. Az emberség frontját kell kialakítani, úgy, ahogy az az antifasizmusban érvényesült: a militáns humánum volt az összekötő kapocs, az a valami, ami mindenütt egyforma és igaz volt: az emberhez méltó gond! Nincsenek illúzióink, de amit megtehetünk, azt százszázalékosan és egészen kell véghez vinnünk. A legfontosabb és legközelebbi feladat: a világirodalom mai eredményeiből megismerni, belélegezni, átmenteni, magunkba menteni annyit, amennyit csak lehet. A koegzisztenciát mint világirodalmi — tehát világrokonsági — lehetőséget és adottságot kell tudatosítani. Csak nem elkülönülni! Minden izolálás az egésznek, az internacionalizmusnak feladását jelenti: az emberiség ügyének elszabotálását, mely csak akkor igaz és tartós, ha az emberség ügye is. A világirodalom egész és oszthatatlan. De a két tábor csak kis hányadban, parányokban ismeri egymást. Senki sem mondhatja, hogy világviszonylatban tájékozott egészen és oszthatatlanul. Ami eredetiben és fordítások formájában a szemünk elé kerül, az az egészhez viszonyítva, nagyon kevés. De még mindig több, mint amit a „szabad világ" a mi térfelünkről átenged. Ez aztán mindkét oldalon rövidzárlatokhoz, tévítéletekhez vezet. Ha a másik oldalról, annak velem való rokonságáról nem tudok, vagy ha azt ellenfélként nem közvetlen megnyilatkozásaiban és nem a magam könyvélményeiből ismerem, de csupán má286