Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Svejk védelmében

prágai sörözők törzsvendége magába nyelte, magába szívta, magába itta e közösség életét, jaját és baját, kacaját és röhejét. És itt adódik és villan fel a különbség. Korának írói kávéházbohémek, kávéházlakók, akik nem lépnek ki otthonukból, önkörükből. Egymást ugratják, vesézik, bolházzák, egymást vitatják, nézik, látják és hallják. Hašek: más! Ő a csapszékbohém. A népbohém. A néppel és népért való bohém. Svejk az ital demokráciájában fogant, de épp azért elválaszthatatlan népi cimboraságban, plebejusi együvé tartozásban. A népből a népért! Mit nem adott volna Kurt Tucholsky — aki az elsők egyikeként figyelt fel Svejkre — egy ilyen figuráért német változatban! így csak rezignáltán legyinthetett: „Szerencsés nép, mely ilyen hősöket mondhat a magáénak. A mi hőseink torzonborz szakállal ijesztenek, fejük négyszögletes, és csengő, csillogó vértben pompáznak. De épp ezért be is jutnak a Walhallába." Svejk nem ismert Walhallát, ő csak a sörözők lakója: ez az otthona, élete. Innen őt csak világháborúval lehet kirobbantani. Svejk baka lesz, ágyútöltelék. Most aztán jaj neked, monarchia, jaj neked, háború! Olyan nevetséges az egész, olyan lehetetlenül mulatságos, és csak a végén vesszük észre, hogy ez a csetlő-botló baka és hű-buzgó csicskás egyszerre csak parittyás Dávid lesz, aki legyőzi Góliátot. Svejk, a kis porszemakadály: szabotáló, destruáló, robbantó erő. Svejk, az ágyútöltelék nem lázad, csak jelen van, de épp a jelenléte a legnagyobb akadály. Embertől akadozik az embertelenség gépezete! Szabadulni szeretnének tőle. A hülyeségétől — mondják. De ez a hülyeség, ez a tükröző adekváció és mementó mindig visszajön. Kétségbeesésükben toporzékolnak, a fejüket fogják, és Svejk angyalin bárgyú mosollyal újra és újra szabályosan jelentkezik. Lerázhatatlan kullancs, aki nem a vért, de a hazugságot szívja ki az imperializmusból. A háború itt törököt fogott, törököt, aki nem enged. Svejk a varázspalackból világgá szabadított szellem, akit többé visszakoztatni nem lehet. Svejk jött, látott és győzött. De miért és hogyan? Egyedül, egymagában erre képtelen. Vele a nép győzött a népellenes erők fölött. Itt két ellenpólus találkozott: a nép a maga egészében, természetességében, örökkévaló voltjában és lesz]éken, és a másik oldalon: egy hulló, 267